Létezni, s menni

Mostanában valahogy rímekben könnyebben jönnek a szavak. Ez a versszerűség igen messze áll a tökéletestől, de benne van (majdnem) minden, s ez lenne az írás lényege, nem?


Létezni, s menni


Meg kell tenni, el kell menni.
Nem kell szeretni, el kell feledni.
Útra kelni, vissza se nézni.
Felejtés útján, egyszer sem remélni.
Álmodni nagyot, élni, s létezni,
Újra és újra, egymásra temetni.
Napról napra, mindig csak létezni,
Sosem beszélni, egyre csak remélni.
Nem nézek hátra, minek is nézni,
Aki érdemes rá, nem kell azt feledni.
De egyszerűbb úgy, egyszerű elmenni.

Ha egyszer maradnék, akkor itt maradnék,
Őérte mindezt, igen mindent feladnék.
De akkor sem felednék, egyre csak keresnék,
Okokat arra, esélyt mért ne adhatnék.
A fáma ugyanaz, egyre csak léteznék,
Vele, ó vele, örökre álmodnék.
De ez mily keserű, az ok, ha léteznék,
Mindenem, s mindent csak neki adhatnék.
Ám az élet kevés, s mást hiába keresnék,
Szívem, s lelkem az, mit érte feladnék,
S, talán akkor igen, akkor itt maradnék.

Elveszni, ellenni, homályba tévedni,
Keresve keresni, egyre csak szeretni.
Mindig a jót, a jóra törekedni, s lenni,
Mert a sors ad, de képes azt fájón elvenni.
Bátraké a díj, még ezt meg kell tenni,
Egyre csak egyre, keresve keresni.
Egyszer útrakelni, igen, ezt megtenni,
Önzőnek játszva, szíveket elvenni.
Megtenni, tenni, érezni, lenni,
Badarság az egész, minek is szeretni?
A homály jön, könnyebb eltévedni.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

© Agata dla WioskaSzablonów | Technologia blogger. | Freepik FlatIcon