Moments...



  " Valahol, messzi tájon, vadregényes szép vidéken gyönyörű palotában élt egy ifjú herceg. Bár mindene megvolt, amit csak megkívánhatott, mégis kapzsi volt, irigy és önző.
      Egyszer aztán egy téli éjszakán egy vénséges vén koldusasszony zörgetett a kapuján és cserébe egyetlen szál rózsát kínált, hogy meghúzhassa magát a didergető hideg elől.
A herceg megriadt a néne csúf küllemétől, keveselte az ajándékot és megtagadta tőle a menedéket.
Az öregasszony intette, meg ne tévessze a rút külső, mert a szépség a belsőben lakozik.
Amikor a herceg másodjára is elutasította, az ösztövér test hirtelen semmivé foszlott és egy világszép tündér állt a helyén. A herceg már hiába próbált mentegetőzni, mert a tündér tudta, hogy szikrányi szeretet sincs a szívében.
Büntetésből rémséges szörnyeteggé varázsolta és szigorú átokkal sújtotta a kastélyt és annak minden lakóját.
      Szégyellvén iszonyú külsejét, a szörnyeteg várának rejtekén bujdosott. Csupán varázstükrén át vetette néha egy pillantást a világra.
A rózsa pedig, a tündér virága, varázslatosan virít majd az ifjú huszonegyedik születésnapjáig. Ha addig képes lesz megszeretni valakit és szerelme viszonzásra lel, mielőtt az utolsó szirom lehull, akkor megtörik a súlyos átok. Ha nem, szörnyeteg marad örökre az idők végezetéig.
      Ahogy múltak az évek, az ifjú egyre komorabb lett. Úgy érezte, nincs remény.
Mert ugyan ki lenne képes megszeretni egy szörnyet? "



(Részlet a Szépség és a Szörnyeteg c. meséből)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

© Agata dla WioskaSzablonów | Technologia blogger. | Freepik FlatIcon