Egy korszak lezárult

Sziasztok!

Tudom, eltűntem egy kicsit, de most olyan gyors egymásutánban történtek váratlan fordulatok az életemben, amit még egy könyvbeli karaktertől se irigyelnék. Habár, elérkeztem az új életem kapujához, szóval talán mégis.
Ez egy kicsit személyesebb hangvételű bejegyzés lesz, előre szólok. :)

Nos, nem tudom, írtam-e már erről vagy sem, de március óta 3 munkahelyen tevékenykedtem egyszerre, ami elég sok időmet felőrölte, jóformán aludni jártam haza, ami egészségileg és szellemileg is rendesen kikészített.
Ezen felül az érzékenyebb oldalammal sem voltam igazán kibékülve, s beláttam, aki menni szeretne, azt el kell engedni, még akkor is, ha már évek óta kitartottatok egymás mellett. Rájöttem, hogy nekünk nem az lett kitalálva, hogy együtt éljük le az életünket, s mióta különváltak útjaink egyre inkább azt érzem, mindkettőnknek jót tett az a pont ott a végén.
Többen is segítettek, mellettem álltak, ám két ember jelent meg kis különbséggel az életemben, akik szinte azonnal belopták magukat a szívembe és el sem tudom már képzelni, hogy ne legyen az életem része. Nem tudom, ki hisz vagy ki nem hisz abban, az életünk végén nem vész a lelkünk, csupán újjá születik valahol, de azt érzem, ezzel a két személlyel nem most keresztezték először útjaink egymást. 
Szóval ők, a tanácsaik, a támogatásuk és a jelenlétük ébresztett rá arra, hogy az eddigi életem egyfajta vegetálás volt, amiből ideje felébrednem és elkezdenem élni.
Most tehát új útra indultam, igenis kezembe vettem a sorsom.
Új élet, új munkahely, új tervek, ez vár rám, nem fogom kihagyni.
Kezdetnek háromból kettő munkahelyet csináltam, de teljesen elszakadva a régiektől, habár a kereskedelemtől továbbra sem sikerült. Nem baj, mindent szépen sorjában. :)
Heti 5 nap pontosan elég erre az életemből, a maradék kettőben jöhet a magánélet. Jó, igen, szinte azonnal betábláztam az egyiket még, de jó cél vezérelt. Beiratkoztam egy iskolába, gyógymasszőr leszek, ha nagy leszek. Érdekel, tetszik és ez olyasmi, amit mellékesként nagyon szívesen csinálnék.
Egy kedves barátnőmmel már arról fantáziálunk, milyen lenne egy saját szalon... Ám, mint írtam is, mindent csak sorjában.
Mindezek mellé ott a fogadalmam, amivel lassan haladok, május 18-tól kezdve november 23-ig elérem azt az állapotot, amikor megbékélek a testemmel és elfogadom magam. A LifeTilt segítségével elindultam ezen az úton is (később erről is jön egy bejegyzés külön, mert megérdemli). Az edzéseket egyelőre hanyagolnom kellett, ám most ez is változik majd, sőt összekötöm imádott Nova nevű husky-gyerkőcöm lemozgatásával is. Nagyon hiányoltuk már egymást az utóbbi időben, ezen is változtatnom kellett. 
S, csak, hogy a bloghoz is kapcsoljak valamit, az egyik befejezett, komolyabb regényem elindult egy pályázaton, szeptemberben lesz eredményhirdetés. Drukkoljatok! ;-) 

Szóval sok-sok minden történt az elmúlt időszakban, de egy percre sem feledkeztem ám el a blogról. Igyekszem fellendíteni ismét a dolgokat.

Jók legyetek (vagy ne, ha nem akartok)! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

© Agata dla WioskaSzablonów | Technologia blogger. | Freepik FlatIcon