Első negyedéves összegzés 1.

Sziasztok!

   Már márciusban gondolkodtam rajta, hogy összerakhatnám a 2017-es olvasmányaimat aszerint, melyik tetszett leginkább, s melyik az, amelyikkel nagyon nem voltam kibékülve. Aztán megállapítottam magamban, hogy ezt milyen jó lenne negyedévente megírni, meg talán valamivel egyszerűbb is, tekintve, hogy idén már vígan túl léptem az ötven könyvet és csak a 4. hónapban járunk. 
Nos, tehát, íme az én csoportosításom januártól márciusig bezárólag, avagy, miket olvasott e könyvmoly eddig. 

A fő kategóriák (molyos csillagozás alapján, többek között):
Best - 5*
Jó - 4 és 4,5*
Semleges 2,5-3,5*
Rossz 0,5-2*

Azt hittem, némelyik kategóriában kicsit több lesz, a másikban meg kevesebb, kellemeset csalódtam a végén. Már ezért megérte összeszedni őket.
Nézzük a legjobban tetszőket:


   Elég színes felhozatal lett belőlük a végén, színű, mese, regény, minden van itt. :D
Kedvencek egytől egyig, mert nagy hatást tettek rám. Egyedül a A neveletlen hercegnő naplója 7 és 1/2 az, ami nem lett maximum csillagos, de valamiért úgy éreztem, helye van itt. Talán mert a Mia karácsonyával együtt adnak ki igazán egy egészet. Mindegy, a lényeg, hogy mindkettő a szívem csücske lett. 
Ha abszolút kedvencet kellene kiemelnem, bajban lennék, A zongorista és A neveletlen hercegnő naplója 1. kötetek miatt, mert össze sem hasonlíthatóak. Az egyik elgondolkodtatott, felvetett egy régi-régi, ám még ma is emberek életére hatással lévő problémát, ami felett nem lehet csak úgy elsiklani. 
   Általános iskola felső tagozata óta érdekel a világháborúk témája, főként a 2. világháború és minden, ami azzal kapcsolatos. Szpilman bemutat nekünk valamit, amire igenis oda kell figyelni, a leírásai, a szívig elérő gondolatai miatt képtelenség csak úgy elsétálni e könyv mellett. Megérint a mondanivalója, magával ragad, de nem az izgalmassága miatt, aki csak erre vágyik az kérem, ne fogjon hozzá ehhez a könyvhöz. Sokkal több van benne, mint egy "szaftos sztori a múltból", A zongorista tanít nekünk, az olvasóknak valamit, amit meg kell hallgatni, fel kell fogni. Nem találkoztam még ehhez fogható művel. Nem hiszem, hogy most olvastam utoljára. Sőt, szerintem a polcomra is szerezni fogok egy példányt belőle.
   Mia élete ellenben, a hétköznapi, amerikai tinik sanyarú sorsára hívja fel a figyelmet, amikkel a filmekben és sorozatokban is gyakran találkozunk. A klikkek, amik kialakulnak, már nem csak ott, hanem hazánkban is megfigyelhetőek jó pár éve, habár azért a valóság nincs annyira felfújva, szerintem. Mia megmutatja, hogyan lehet az átlagos lányból egyszerre Valaki, és mégis képes önmaga maradni. Megbirkózik mindennel, néha saját magával is, nemcsak a környezetével. Rávilágít apró problémákra, amiken így vagy úgy, mi is átestünk anno. Mikor tizenpár évvel ezelőtt először fogtam bele ebbe a sorozatba, még sok mindent nem fogtam fel, csak a vicces párbeszédeket, gondolatokat néztem, de ez a könyv felnőtt fejjel is érdekes maradt számomra. Elgondolkodtatott, milyen voltam pár évvel ezelőtt, mennyire nem tűnt fel, hogy én is átestem hasonló dilemmákon és olyan jókat nevettem a könyvön, meg a kis nosztalgiázásomon is. Szép emlékeket idézett fel (, meg néhány kínosabbat, de azokon gyorsan át kell lapozni, vagy még hangosabban kinevetni, valamelyik tuti hatásos).
   A többieket is szeretem, Bogár bárd meséi szintén gyerekkori emlékeket idéztek fel, a mai napig odáig vagyok a Harry Potter világáért, megvan minden könyv, film és persze rongyosra is vannak olvasva. Ez a könyv, amikor kezembe került, kifejezetten jót tett a lelkemnek, csak azt sajnálom, hogy ilyen rövidkére sikeredett. 
A Tartuffe-öt anno középiskolában olvastuk, akkor még nem értettem teljesen, mert rohantam az olvasással, hogy minél előbb végezzek, majd egyetemen újra kezembe került, aztán most idén is és minél többet olvasom, annál jobban tetszik az egész. Moliére bácsi tudott valamit, ezt a megállapítást tényként kell kezelni. 
John Flanagan könyvét egy kihívás miatt vettem a kezembe és bár az elején annyira nem fogott meg, volt egy pont, ahonnan nem volt menekvés, teljesen beszippantott az izgalmas, egyedi világa és nem bírtam letenni. Gyorsan lehet vele haladni, mert szinte ott vagy a helyszíneken, látsz mindent és csak azt érzed, még többet akarsz, majd hirtelen felocsúdsz, utolsó oldalára értél a könyvnek, mert bizony ez csak egy nyomtatott regény, nem a "valóság". Nem egyszerű manapság tényleg jó könyvekkel találkozni, de aki izgalmakra, egyediségre és "beszippantásra" vágyik, annak nagyon ajánlom, hogy keresse fel a legközelebbi elérhető példányt belőle. Garantáltan kikapcsol (ezért nem biztos, hogy érdemes utazás közben olvasni, ha csak nem végállomásig megyünk). 


Ők voltam az 5*-os könyvek az év első hónapjaiból. Most nézzük, mik voltak azok, amelyek még elnyerték a tetszésem:

 
 
 

   Nem meglepő módon A neveletlen hercegnő naplójának majdnem teljes megjelent sorozata itt található. Régen is odáig voltam érte, manapság is mindben megtaláltam azokat a részeket, amiket nagyon tudok szeretni. Sajnos, ezekben már voltak mélyebb pontok, de azért összességét nézve, mindegyiket szeretem (majdnem).
Mint már az elején említettem, volt meglepetés az összegzésben, azt hittem, kevesebb pozitív élménnyel gazdagodtam idén, de egy olyan könyv nincs ezek között, amit ne sorolnék ide, mert mindben megtaláltam a magam kis kedvencét. 
Ami igazán megfogott... hm... ez egy nehéz kérdés. Menjünk inkább a csillagozás szerint bontva, és döntse el mindenki maga, mennyire ért velem egyet, vagy éppenséggel, mennyire nem. :)

4,5*-ot érdemeltek tőlem:

   The Adventures of Tom Sawyer a második angol nyelvű olvasmányom, bár ezúttal a könnyített változattal próbálkoztam, mert még nem vagyok valami biztos magamban. Ez viszont elég nagy önbizalmi löketet adott, mert jól boldogultam vele, talán 3 vagy 4 kifejezésnél akadtam meg picit, de a szótár ismét bebizonyította, hogy a barátom. Ajánlom minden alapokkal rendelkező, ám még bizonytalan nyelvtanuló társamnak, mert motivál, leköt és játszva tanulhatunk belőle.
Magát a történetet amúgy nem terveztem elolvasni, mindig úgy voltam vele, hogy a tanulságát ismerem Tom kalandjainak, más megismerésére nem volt bennem késztetést. Aztán jött ez a lehetőség, megragadtam és a végén korholtam magam rendesen, amiért nem fogtam neki hamarabb, akár magyarul is. Izgalmas, ifjúsági, kalandos könyvecske, amiben van tanulság is természetesen. Nincs miért arrébb tenni, érdemes elolvasni, legalább egyszer. 
   A Tűzpróba a második kedvencem a sorozatból. Azóta túl vagyok a lezárásán is, de még mindig az első az abszolút befutó és ez a második hely jogos tulajdonosa. Tetszik az elképzelése az írónak, a megvalósítása, a kis mellékszálak és a meglepő fordulatok. Ébernek kell lenni, mert különben lemaradsz olyan információkról, amiknek később nagyobb hasznát veszed. Izgulsz szinte végig, várod, mi jöhet még és reménykedsz, hogy az általad annyira kedvelt szereplő átjut minden akadályon, amikből van bőven előttük. Nem titkolom, nekem az első perctől Minho a szívem csücske, aztán jöhet Tom, Newt és a többiek. Teresa az utált karakter, akit megcsapkodnék párszor, pusztán azért, hogy kiessen a képből, s örömmel ujjongva láttam, hogyan rombol le maga körül mindent, veszít el szépen mindenkit. Most komolyan, ki az, aki elejétől a végéig képes volt mellette állni és drukkolni a sikereiért? Na, ugye, hogy nem tolonganak a tömegek. Ellenben az említett három srác, azért lerakott valamit arra a bizonyos asztalra és végig kitartottak egymás mellett. 
Ez a könyv totálisan összezavarja az olvasót. Kapkodod a fejed jobbra-balra, már a saját nevedet sem tudod, de még mindig jön a bumm, egymás után, egyre több, ami piszkosul bosszant, de nem vagy képes letenni a könyvet vagy áthajítani a szobát, mert rohadjon meg minden, kíváncsi vagy, mi sül ki belőle. 
Miután becsuktam, képtelen voltam felállni az ágyról, percekig emésztgettem az új információkat, s minden, ami addig képen törölt a könyvben, az kezdett értelmet nyerni a fejemben. Ha elhajítottam volna magamtól a lehetőséget, egy remek könyvvel és egy maradandó élménnyel lettem volna szegényebb. Nem csak a szereplőknek, nekünk is ki kell tartani a végéig, mert ki tudja, mit tartogat számunkra a következő oldal?
   Lakatos Leventére mindig úgy tekintettem, mint egy tucatíróra, aki biztos nem hozzám szól, nem is tetszene, amit leír, hiszen egy a sok magyar közül, nincs, ami igazán megfogjon benne. Aztán "egye fene" alapon elkezdtem olvasni a Szigor első részét. Na, itt kaptam a pofont saját magamtól. Mi a fenéért nem hittem én ennek az embernek eddig?! Basszus, de hát ő tud írni, fogalmazni, érzéseket közvetíteni és rohadjon meg minden, még le is kötött! Innentől jött a pálfordulásom, megszereztem a második részét, amint megjelent már rohantam is érte és olvastam a folytatást. Megéri! 
Sz. Igor egy idióta, Liza egy hisztis, bizonytalan csitri, de milyen ütős párost alkotnak! Na, meg a második rész vége mekkora már! Még most is, visszagondolva az egészre, elkap a hév, magával ragad, holott nem tegnap tettem le a könyvet. Ilyen távlatokból kevés könyv tud rám ekkora hatással lenni, de Levente letett valami olyat az asztalra, amiért jár a bocsánat kérésem minden korábbi gondolatom miatt, nem tucat, nem egy a sok közül, hanem tehetséges és remélem, még számtalan ötlet van a tarsolyában, mert szeretnék még tőle olvasni mást is. Már fel is írtam a listámra korábbi műveit, nem maradhatnak ki azok sem. 
  Egy kihívás miatt kezdtem el olvasni Marie Kondo - Rend a lelke mindennek c. könyvét, nem gondoltam volna, hogy ennyire ösztönzően fog hatni rám, az állandóan kupit kreáló és soha semmit nem találó egyszerű lányra. Nem mondom, hogy minden pontjával egyetértek, de motiváló, ahogy ír, tetszenek a példái és bár sok mindent nem lehet nálunk alkalmazni, vagy épp elég hülyén hangzik a megvalósítása, azért minden esetre érdemes elolvasni. Már a könyv felénél megvolt a késztetést, hogy nekiálljak szelektálni, és büszkén mondhatom, sok-sok zsáknyi lomtól szabadultam meg, hála neki. 
   Rólam ismeretségi körömben köztudott, hogy nem kedvelem a krimiket, mert a többségét unalmasnak találom és már az első harmadéban tudom, ki a gyilkos, s mi volt az indítéka az egészhez. Ezért sem bújom túl sűrűn őket. A skandinávok közül egy-egy még úgy tetszett is, de sosem fogtak meg igazán. Aztán jött M. J. Arlidge és átírta az elképzeléseimet. Az Ecc, pecc egy nagyon durva könyv, ami tele van fordulatokkal, néhol klisékkel és esetenként laposodik, de végig fenntartja a figyelmet, majd a végére bevág egy bombát és valami olyasmivel állunk szemben, amire nem is gondoltunk volna. Engem félre tudott vezetni, ez döbbentett meg leginkább. Gyanakodtam ugyan egy harmadik szereplőre, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyesmi megtörténhet. Aztán mégis megesett. Olvassátok, olvassátok el minél többen, ha kíváncsiak vagytok egy igazán jó krimire!
   Meg Cabot gyerekkorom egyik meghatározó írónője, kezdtük Miával, aztán folytattuk a Mediátor sorozattal, majd jött a Hívószám 1-800 és most mindent szép sorban újra előkerestem tőle. A neveletlen hercegnő naplója az egyik kedvenc sorozatom tőle, a Mediátor a második. Mindkettő érdekes, vicces és számomra örök élményt ad. Jól meg van írva, vannak benne fordulatok, nevetés, mosoly, meglepettség, minden átjön, amit csak az írónő bele szeretett volna tenni. Könnyed, egyszerű, szeretni való, ennyi az egész.
   Az első angol nyelvű olvasmányom Alice in Wonderland volt, amivel nem volt egyszerű dolgom. A történetet magát ismerem, de sosem olvastam egy könyvet sem, mert ugye van egy pár változata már. Aztán gondoltam egyet, belevágtam és átrágtam magam az oldalakon. Nem mondom, hogy könnyű idegen nyelven olvasni, főként ha alap szinten állsz, de nem lehetetlen. Mindezek mellé egy érdekes történettel lehetsz gazdagabb, amiről szerintem már mindenki hallott, csak nem olyan sokan olvastak is Alice kalandjairól. Néhol kicsit idegesített, de összességében élménydús olvasmány volt, szerettem. 
   Rick Riordan és az ő Percy kalandjai! Nem titkolom, az egyik legkedvesebb sorozatom, Percy Jackson és az olimposziak minden részével együtt magával ragadott és le sem tudtam tenni. Nem is volt kérdéses, hogy mást is olvasni fogok e nagyszerű írótól, tehát folytattam az istenek világában való kalandozást és megint nem csalódtam, nagyot. Más volt, mint Percy próbái, de élveztem az egészet. Olyan, mintha kiragadnának a kényelmes kis foteledből, belöknének a könyvbe és részéve válnál valami kibontakozó csodának. A főszereplő lehetne kicsit egyedibb, de még nem írtam le őt sem, várom, mik történnek velük legközelebb. Az elveszett hős ígéretes kezdet, az biztos. 
   Legendás állatok és megfigyelésük, újabb Harry Potter világát színesítő könyvecske. Érdekes lényekbe botlottam benne, megmozgatta a fantáziám rendesen. Egy idő után már azon kaptam magam, hogy hazafelé este is azt figyeltem, milyen állatka bukkanhat fel a közelemben, amikor a bokros terünk mellett haladtam el. :D


Ennyi lenne a legjobban kedvelt könyvek gyűjteménye, bár még korán sincs vége, hiszen vannak még szeretett könyvecskék, amiket szívesen megmutatnék nektek az idei olvasmányaimból, plusz vannak, amik kevésbé fogtam meg. Ezeket hamarosan, újabb bejegyzésben mutatom be nektek. Nemsokára találkozunk! ;-)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

© Agata dla WioskaSzablonów | Technologia blogger. | Freepik FlatIcon