Book Fanatic's Life

Júniusi beszerzések

Sziasztok!

   Ugyan a június még tart, de már nem tervezek több könyvet beszerezni, ezért gondoltam, megmutatom nektek, miket zsákmányoltam a hónapban. Most egy kicsit több is összejött, hiszen a Könyvhét is ebben a hónapban volt, mostantól azért visszafogom magam majd kicsit (vagy nem). ^^
   Június 9-én, szombaton az esős kezdés ellenére kijutottunk a Vörösmarty térre, ahol a napocska nekünk kedvezett és a standok készen álltak a nézelődésre. Nem volt konkrét tervem, maximum olyanok, amiknél esélyes volt, hogy elcsábulok (így lett), ezért is lepett meg a vége, 10 könyvvel tértünk haza aznap. Itthon megkaptam páromtól, aki egy ajándékozás keretében engem húzott a csomagocskám, amit az előző bejegyzésben már láthattatok, így a napot 11 könyvecskével zártam, plusz párom is gazdagodott egy ajándékba kapottal.
Másnap jött egy email az Awesomebooks-tól, hogy a kívánságlistámon lévő könyvekre akció van, plusz a nyári 10%-os is elindult, ami azt jelentette, nagyjából 3000 Ft-ért postával együtt meglett egy hiányzó, különleges kiadású sorozatom két része.
Szintén aznap kezdtem el utána érdeklődni, nincs-e valakinél csere lehetőség az egyik sorozatom hiányzó részére, ám itt nem jártam szerencsével, ezért vásárlásra adtam a fejem. Szerencse vagy sem, a lány, akinél érdeklődtem, nem ért rá azonnal feladni a csomagot, így nem lesz duplikációm végül. Mivel közben máshonnan is érkezik az a rész, és bármennyire rosszul érzem magam emiatt, muszáj leszek a vásárlástól elállni. Remélem, hamar talál rá vevőt, a Könyvhéten többen beszerezhették a folytatásokat, akiknek aztán az első is kelleni fog.

Szerzeményeink listába szedve:
- A. G. Howard - Roseblood
- Cynthia Hand - Lady Jane
- Laini Taylor - A különös álmodozó
- Madeleine Roux - Asylum 1.-3.
- Mark Lawrence - Tövisek hercege  <- párom kapta
- Rachel Vincent - Lélektolvajok 1.-5.
- Rick Riordan - A kígyó árnyéka
- Stephenie Meyer - Breaking Dawn
- Stephenie Meyer - Eclipse

Néhány kép:


 



   Mindent összevetve szerintem ez egy kifejezetten termékeny hónap volt, habár megkaptam a szombati zsákmány után, hogy kicsit már sok itthon az olvasatlan könyvek száma. Upsz... ^^

Júniusi összegzés

Sziasztok!

A májusi olvasmánylistámnál írtam, hogy valami olvasási válságra emlékeztető dolog zajlik most velem/bennem/körülöttem, meglepően visszaesett az elolvasott könyvek száma az eddigiekhez képest, de azért valamit mégiscsak sikerült letennem az asztalra. 

   Az első része elég érdekesnek bizonyult ahhoz, hogy a folytatást várjam, ám a megjelenése után valamiért mindig csak hátrébb került a listámon ahelyett, hogy előre vettem volna. 
   Egyszer beleolvastam, akkor egy izgalmas fejezetbe botlottam, azóta még jobban vártam, hogy előkereshessem, megtaláljam valahol.
Most, miután eljutottam az utolsó oldalig és végre elmondhatom, hogy átéltem, amit át kellett, azt kell mondjam, valószínűleg a beleolvasásnál lőttem le a legnagyobb cselekményt az egészből. Jó, nem volt unalmas a többi sem, de valahogy az előző hatása után kicsit többet vártam tőle. Azért a folytatástól nem vette el a kedvem, hamarosan sort is kerítek rá. :)

   Jamie McGuire, már megint szemtől szembe kerültem az egyik irományával, s úgy látszik, nála nyer igazán értelmet az "egyszer fent, egyszer lent" kifejezés.
   Ez egy olyan sorozatának lezárása, amit legelőször olvastam tőle és amivel nagyon nem voltam kibékülve. Három oka volt, amiért mégis belevágtam:
1. Ez egy befejezés, lezárás, amivel "kerek egész lett" a sorozat.
2. Rövidke, simán pár óra alatt átrágható, még a betűk sem aprócskák benne.
3. Mare és Shepley párosa tetszett a legjobban az összes kötet alatt, kíváncsi voltam az ő "Happy End'-jükre.
Viszont ez a három ok is kevés volt, mert maga a könyv borzalmas lett. America kiborító hisztérika, Shep pedig egy papucs, egy undorítóan jellemtelen papucs képében jelenik meg, amit nagyon nehezen viseltem. Plusz a történet is ide-oda csapong, nincs benne semmi, ami megragadná az olvasó figyelmét, tulajdonképpen a könyv közepétől azt hittem, megesz az ideg és az unalom, bár lehet, ez már előbb indult.
   Említésre sem méltó ez a valami, amit aztán lefordítva a magyar olvasók is megkaptak. Nagyon nagy szerencséje volt, amiért könyvtári példányként került a kezembe.


Szóval ezek voltak a júniusi olvasmányaim, csekély számuk ellenére is lett egy mélypontos, meg egy, amelyik szépen megugrotta a lécet. :)

Könyvhét 2018

Sziasztok!

   Idén sajnos nem jutottam ki a Könyvfesztiválra, de a Könyvhét szerencsére nem maradt ki, így ez már a harmadik alkalom, hogy pénztárcám és táskám nem kímélve kilátogattam a Vörösmarty térre.
   Az előző két évhez képest idén kis csavar került a gépezetbe, ugyanis a szokásos közös eseményünkön nem tudtam részt venni. Ilyenkor egy kisebb csapat gyűlik össze az ország minden pontjáról és egy korábban megtörtént sorsolás alapján megajándékozzuk egymást. Ezen kívül beszélgetünk, ötletelünk, ajánlgatjuk egymásnak, merre érdemes elindulni, melyik standokat lenne vétek kihagyni, ilyesmik. Idén a másik nagy változás az volt, hogy párom is részt vett velem ezen az eseményen és vicc a köbön, engem kapott a soroláskor. ^^ Aranyosan próbálta titkolni, de már előtte megbeszéltük, hogy segítek neki, így hamar kiderült a dolog. Azért nem panaszkodhatom, egyedül is nagyon ügyes volt, lejjebb a képek közt ott lesz a tőle kapott kis csomagom is (Imádom azt a bögrét! *.* ).
Mi a találkozó után nem sokkal értünk ki, akinek én adtam, illetve, aki páromnak adott kicsit később tudott eljönni a térre, de szerencsére addig az egész napos kitartó eső is elállt, szóval nézelődni is lehetett. 
Konkrét tervem nem volt, egyrészt, mert felhagytam a mániákus könyvhörcsög-életmódommal, másrészt, mert az akciók tapasztalataim alapján nem olyan kihagyhatatlanok, amiket később ne tudnék még elérni akár magánál a kiadónál is. Ettől függetlenül nyálcsorgatni (szigorúan a földre, nem a könyvekre!), nézelődni mindig szívesen megyek, plusz azért 1-1 akció meglepően jó tud lenni. Régebbi kiadványokat lehet nagyon jó áron beszerezni, tavaly előtt azért lett két nagy szatyornyi a gyűjteményem, mert rengeteg érdekes filléres kötet volt kint. Tavaly kevesebb, idén sem voltam elájulva teljesen, na, de ha nem köt egy eskü, valószínűleg jobban megszaladt volna a kezem. Rachel Vincent Lélektolvajok c. sorozatának négy részét például így találtam meg 500 Ft/db áron, vagyis 2000 Ft volt az egész. Aztán a Maximnál sanyargattam meg a tárcámat, de ezt már megszokta, ott minden évben sikerül. A 2+1 akciójuk hihetetlen jó! 6 könyvet szereztem 4 áráért, köztük új megjelenéseket is. Szerettem volna többet is, de a fránya eskü, ugye... Azért vicces volt, hogy a standnál serénykedő maximos lány egyből felismert, mert az elmúlt két alkalommal náluk hagytam ott ugye a fél fizetésem, plusz utána közösen védtük a többit az eső okozta károk elől. Idén szerencsére megúsztuk! ^^
Párom nem talált magának semmi olyan nagy különlegességet, meg ő nem én vagyok, neki az itthoni tucatnyi olvasatlan elég ok a vásárlás elkerülésére. Azért az ajándék könyvének örült (Mark Lawrence - Tövisek hercege), meg utána a limonádénak is, amit ittunk a Frei-ben. 
   Ez volt számunkra a 2018-as Könyvhét, eléggé kutyafuttában jártuk végig, ám mégis elmondhatjuk legalább, hogy ott jártunk, ismét élményekkel gazdagodtunk és jövőre sem szándékozunk kihagyni. Az ilyen hagyományokat megéri megtartani, nem?




Mi volt velem májusban? | Májusi összegző

Sziasztok!

   Nem is tudom, hol kezdjem. Napok óta csak a fenti köszönés virít ebben a bejegyzésben, holott már rég lett volna rá épp elég időm, hogy megírjam és megosszam veletek. Na, de a gondolataim teljes össze-visszaságban, betompulva csüngnek és egyetlen épkézláb mondat is nehezemre esik. Azért most összeszedtem magam, legalább eddig a bejegyzés erejéig.
A lenti összegzőn is látni fogjátok a tényt: Nem olvasok. Ez az állapot május második felében kezdődött és azóta is fennáll, sőt, rosszabbodott, hiszen már eltelt jópár nap a júniusból és szinte hozzá sem nyúltam a várólistás könyveimhez. Komoly terveket szövögetve indítottam az évet, s most értetlenül állok ezen válságom előtt, pláne, mivel rengeteg időm lenne olvasni. Nagyjából a válság kezdete óta itthon vagyok betegállományban egy hosszabban tartó, ámde semmi negatívan komoly dolog miatt, ami az elején ijesztőbbnek tűnt, mint valójában. Valószínűleg a szervezetem sem tudott átállni az új munkahelyi beosztásomra, a 24-órás műszakok, a rendszertelen munkanapok, egyfajta zombi üzemmód kezdett kialakulni bennem. Erre jött egy váratlan bomba, és a kettő együtt már sok volt, ágyban raboskodós napokra ítéltek június közepéig mindenképp. Hogy mi lesz utána, még nem tudom, majd kiokoskodjuk, mert most az egészségem főként a legfontosabb. No stressz, go pihi. :)
Szóval e tengernyi szabadidő közepette addig jutottam, hogy nézegetem a könyvespolcom és várom a késztetést, amikor majd elkap és le kell vennem valamelyik könyvet, mert olvasni szeretném. Még nem jött össze eddig a dolog. Hiába voltam könyvtárban, bújtam a Molyt, nem sikerül kilábalnom belőle egyenlőre. Muszájból pedig nem jó olvasni, ezt mindenki tudja.
   Azért az összegzést elhoztam nektek, ez most valóban egy Top10-es lista lett, mert ennyi könyv került a kezembe 2018 tavaszának utolsó hónapjában. 
Lássuk őket:

10. Josh Malerman - Madarak a dobozban
   Véletlenül fedeztem fel ezt a könyvet, de azonnal a várólistámon landolt, amint megláttam a címkéit Molyon, plusz a fülszöveg és a borító is segített a meggyőzésemben. Jó, nem azonnal csaptam le rá, hagytam neki egy kis időt, de nem feledkeztem el róla. Megérte? Nem is tudom...
   A borító egyszerűsége miatt is tetszik, a cím érdekes, hiszen nem tudtam hova tenni, míg a könyvben ahhoz a részhez nem értem, ahol értelmet nyert. Addig azonban nagyon sok mindenen kellett keresztül mennünk és be kell valljam, hosszúnak tűnt ez az út. 
Az elején tetszett a sejtelmesség, az, hogy nem tudjuk miért vagy hogyan, belecsaptunk a közepébe és had szóljon! Az ilyen kezdések szoktak a legjobbak lenni, a hosszas bevezetés alatt az ember figyelme sokkal könnyebben elkalandozik vagy épp elvész a részletekben. Szóval ez egy nagy pluszpont lehetne az írónak, ha a folytatásban nem követi tovább a magyarázatok nélküli sémát, és hagy meg milliónyi kérdést az olvasó fejében a befejezés után. Amikor becsuktam a könyvet, első dolgom volt megnézni a Molyt, mert szentül hittem, hogy sorozatról van szó. Ez egy ígéretes bevezető lehetne mondjuk egy trilógiához, de sajnos szólónak lett tervezve. Így azonban kevés, nagyon-nagyon kevés. Nincs kidolgozva benne semmi, nincsenek válaszok, megyünk előre és az ég világon semmit sem tudunk meg. Néhány visszaemlékezés, amik szintén semmi magyarázatot nem adnak, nincsen kiinduló pont és nem érkezünk meg sehova a végén. 
Nem élvezetes, hanem bosszantó, pláne, amikor az olvasó felismeri, hogy bizony itt semmit sem kap. Hogyan döntsük el ez alapján, hogy miként vélekedjünk az egészről? Nem ad támpontot, nem azon agyalsz, hogyan lehet minden, hanem azon, miért nem kapsz semmit viszonzásul, hogy érdeklődsz e regény iránt.
   Borzalmasan csalódottan tettem le ezt a könyvet. Utálom az olyan könyveket, ahol képtelen az író legalább sejtelmes utalásokkal lenyugtatni a kíváncsi olvasót, hanem hagyja elfajulni a dolgot, míg az átcsap idegességbe és bosszankodásba. Nem túlzok, ha azt mondom, ez a könyv beszállhatna az idei évem legrosszabb olvasmányai közti versenybe. Esélyes lenne a dobogóra.

9. Jamie McGuire - Gyönyörű búcsúzás (Maddox testvérek 5.)
   Újabb hónap, amiben McGuire szerepel, igen. Ha nem Meg Cabot, akkor ő, ez már lassan valamiféle szokásommá válik, de igyekszem eme hagyományt megszakítani. Erre ösztönöz ez a könyv is, ami a sorozathoz való semleges hozzáállásomon nem javított túl sokat.
   A borító megnyert magának, megint. Egy dolog van ezek szerint ezekben a könyvekben, amivel határozottan képesek voltak megfogni még engem is és azok a borítók. Sokat sejtető érdekes, sötét színvilág, piros, mint a vér, bordó, szürke, minden van eme befejező köteten, amitől az olvasó, még bele se nézett, de máris kismillió + 1 teóriát felállíthat a beltartalmat illetően.
Majd jön a pofára esés. Az egyik verzió ugyanis fedi a valóságot és nem elég, hogy az elején lévő csavarnak látszó dologgal alaposan elpuskázta a hangulatom, még a folytatás lapossága is idegesítő volt számomra. A szereplők közt volt, akiket kedveltem, ám ebben a részben egytől egyig megutáltam mindenkit. Talán is id. Mr. Maddox kivétel, talán...
Az összes reményem lerombolta, minden hitem odalett, amit ebbe a sorozatba fektettem, borzalmasan unalmas, sablonos, és a lapok pörgése ellenére is unszimpatikus befejezést kaptam. Az a vicces, hogy nem érzek csalódottságot, mert az írónő könyveivel annyiszor estem pofára már, hogy ez szinte nem is fájt. Szint.
   Egyedül a borító mentette meg attól, hogy abszolút a béka feneke alá pontozzam, az akkor is ütős lett, na!

8. Böszörményi Gyula - 9... 8... 7... (Rémálom 1.)
   Valaha, jó pár évvel ezelőtt ezt a sorozatot már egyszer olvastam és akkor nagyon megtetszett. Egyedi világ, pörgős és nem utolsó sorban magyar. Na, nem csak az író, hanem a helyszín, a szereplők, mindenki jóformán és ez még tovább fokozta a lelkesedésem. Most ismét kedvet kaptam hozzá egy újraolvasásnyi időre megint beleláttam e furcsa, elképzelt világba.
   Meglepően sok újat tudott mutatni másodjára is, egy csomó mindenre nem emlékeztem, viszont volt olyan is, ahol elkapott az "Aha, erre emlékszem!" érzés, de nem rossz értelemben. Sajnos azonban a varázs egy része megkopott a szememben és így kissé csalódottan csuktam be az utolsó oldal után a könyvet. Lili/Lilith személyiségének kettőssége anno nagyon tetszett, szimpatizáltam a lánnyal, most ez inkább idegesítőnek tűnt egy idő után, sokszor elgondolkodtam azon, mit láthattam benne anno, ami most nem fogott úgy meg. A történet szempontjából remekül funkcionál, viszi előre a cselekményt, bonyolítja a szálakat és érdekesen meséli, ám néhol annyira logikátlanul viselkedik, hogy az már-már túlontúl zavaró volt, kizökkentett. 
   Erős közepest kapott tőlem Molyon, visszagondolva rá, most sem tudnék jobbat adni, minden esetre a folytatás sikerében még bízom, emelheti a színvonalat és vele az élményt is.

7. Gail Carriger - Soulles - Lélektelen (Napernyő Protektorátus 1.)
   Ez az a könyv, amivel anno annyira megszenvedtem, hogy az első fejezet után vittem vissza a könyvtárba. Szörnyű volt a főszereplő stílusa, az egész idegesített és nem bírtam tovább olvasni. Eltelt néhány év és újra elém került, gondoltam, ideje végre leszámolnunk egymással.
   Másodjára sem volt sokkal könnyedebb a viszonyunk, sokszor csaptam be a könyvet és tettem arrébb, mielőtt valami meggondolatlanságra vetemedem, ugyanis a főszereplőt továbbra is ki nem állhatom. Minden rajongótól elnézést kérek, de ez a "nő" egy kibírhatatlan perszóna!
Maga a történet egyébként nem rossz, amint sikerült túltennem magam azon a tényen, hogy ez bizony a "megszoksz vagy megszöksz" tipikus esete, egészen élvezetessé vált az egész. Egyedi, pörgős, izgalmas, ha nincs ez az elég nagy kaliberű kitolás, talán tökéletesen elmerülve élvezhettem volna végig az első kötetet, sőt(!) meg merem kockáztatni, a folytatásra is befizetnék. De ezzel a döntéssel szerintem megint várok egy pár évet, ki kell pihennem ezt a részt.
   A lista összeállításakor sokat vacilláltam azon, hogy Böszörményi könyvét tegyem a hetedik helyre, vagy ezt, mert nagyjából ugyanazt a szintet ütötték meg nálam, végül mégis emellett  tettem le a voksomat, mert sokkal kreatívabb és színesebb világot tár elénk az írónő, mint a Rémálom sorozat első részének írója. Tehát egy hajszálnyival nyert csupán.

6. Julie Anne Peters - Amikor ezt olvasod, én már nem leszek
   Azt be kell valljuk, a címe eléggé figyelemfelkeltőre sikeredett. Tulajdonképpen azon akadt meg anno a szemem, aztán néztem meg jobban, miről is van szó. Mivel a borító nem ad semmi különösebbet így első ránézésre, a semlegessége, komorsága pedig eléggé beleillik a manapság divatos könyvkülsőkbe, így azzal nem is törődtem túl sokat. Megjegyezném, élőben azért valamennyivel feltűnőbb, habár még úgy is eléggé könnyen bele tud olvadni a környezetébe.
   Direkt nem olvastam sem fülszöveget, sem címkéket, semmit. Tudtam nagyjából, miről lehet benne szó, nekem ennyi elég is volt ahhoz, hogy esélyt adjak neki. A főszereplő lányról azt hittem, adni fog egy szokásos formát, egy sokat boncolgatott cselekmény közepén és az egész az a tipikus egyszer olvasós regény lesz, amit leteszel, hümmögsz párat és tovább mész.
Hát nem!
Jó, megvannak a maga hibái, és a nemrég emlegetett laposkásabb részek is előfordulnak, de hihetetlenül sokat ad ez a könyv az olvasónak, ha az illető valóban meg akarja hallani, amit súg neki. Ott van benne az a mély tartalom, a segítségért kiáltás, a fájdalom, a kilátástalanság, amit szerintem mindenki átél tinédzser évei alatt, maximum nem olyan erősen, mint mások. Daelyn viselkedése, döntései, gondolatai sokban emlékeztetnek tizenpár évvel ezelőtti középiskolás önmagamra. Teljesen átéreztem mindent, amit ő és sokszor köszöntek vissza saját gondolataim az övéiben. 
Azt az egy dolgot bánom, hogy néhol a realitás világa elcsúszott és elbizonytalanodtam a hitelességében, mert hiába kiszámíthatatlan a sors, azért ennyire kedvező vagy éppen átkozó fordulatokra még ő sem képes.
   A vége, a lezárás... Végig valami egészen mást próbál elhitetni velünk a könyv, adja elénk a kis morzsákat, hogy kövessük, de a végén ráébredünk egy nagyon nagy igazságra. 
Szerintem ez a könyv rengeteget tud adni, csak meg kell hallgatni, amit mondani akar. Nem szégyen másnak lenni, nem szégyen segítséget kérni, és nem mindig olyan egyszerű feladni, mint amilyennek a társadalom hiszi. A könnyebbnek látszó út is lehet a legnehezebb, főként annak, aki azon indult el.


A Top5 előtt annyit hozzáfűznék, hogy a most következő könyvek rangsorolásával több időt töltöttem, mint az eddigi összes összegző megírásával egyben számolva. Molyon mindegyik 4,5 csillagot kapott, mindegyiket szerettem és sokszínűségük miatt rendesen feladták a leckét.  


5. Gail Carson Levine - Elátkozott Ella
   Eme könyvről elmondható, s ez valóban ritkaság, hogy nem csak az írott, a filmes verzióját is a szívembe zártam. Annyi ideje húztam az olvasását, hogy a két változat befejezése után homlokon csaptam magam és átkoztam is a bizalmatlanságomért. Sok-sok ilyen olvasmány kellene még!
   Mese újszerű köntösben. Ella Hamupipőkéjére hajazó élete kemény, a fiatal lány fehér lovas hercege pedig sehol, legalábbis az elején úgy tűnik. Ami különösen tetszett, hogy Ella önállósága sokkal erősebb, mint a megszokott hercegnőknél, emiatt mégis valahogy több volt ez, mint puszta mese. E vicces, szórakoztató elemekkel tűzdelt történet maximálisan kikapcsolt, faltam az oldalakat és izgatottan vártam minden fejleményt. A film változat is lekötött a monitor elé elejétől a végéig, és igen sok tekintetben passzolt a két verzió, ami szintén nem túl gyakori jelenség.
   Megérte elolvasnom, megnéznem, csak azt sajnálom, nem tettem meg előbb. A könyv negatívuma a borító, az eléggé gyengécske, megérdemelne valami szebbet ehelyett. A film negatívuma, némelyik, szerencsére nem főbb szereplő színészi játéka nem igazán tükrözte az elvárt szerepet, többet vártam volna például a mostohatestvérektől. Néhol túl volt játszva, máshol messze elmaradt a kellő szinttől.

4. Brittainy C. Cherry - Csendfolyó (Elements - Az vagy nekem 3.)
  Az első kötet izgalma, a harmadikban érzelmek sokaságával párosult. El kellett gondolkodnom a könyv végén, melyik olvasmányom ríkatott meg utoljára így, mert ez bizony könnyeket csalt a szemembe, nem is egyszer, nem is kicsit.
   Hihetetlenül mély érzelmek vannak ebben a könyvben! Amikor elkezdtem olvasni, mosolyogtam, aztán picit közömbösre fordult az egész, majd jött a könnymorzsolós rész, s végül a lezárás, amiben az egész keveredett egymással.
Nagyon nem erre számítottam, s örülök, amiért ez a kijelentés végre pozitív csengést kapott.
Egyetlen dolog zavar: Ha az én kislányommal történne ez az egész és megnémulna, rémálmai lennének, stb… Én nem tudnám ráhagyni, hanem igenis szakember segítségét kérném. Lehet, itt is így volt, csak nem beszéltek róla külön, de nekem nagyon úgy tűnt, hogy egyszerűen belül emésztve magukat beletörődtek. Előbb-utóbb, ha semmi sem segít, lehet, én is ezt tettem volna, de szerintem túl hamar feladták.
   A borító színe tetszik, a kép annyira nem (mivel az alakos borítók nem a kedvenceim), a beltartalom ellenben nagyon ott van.  Kíváncsi leszek a folytatásra, noha a második kötet nálam kimaradt, de ezek után esélyesek közé került, egyszer lehet nekifogok annak is.

3. Anne Rice - Interjú a vámpírral (Vámpírkrónikák 1.)
  Filmben az egyik nagy kedvencem, nem egy DVD-t néztem rongyosra régen, azóta pedig a gépemen is időről időre feltűnik, de megunni azt nem tudom. Könyv verzióbeli létezéséről is tudok, nagyjából az első filmes élményem óta, de sosem vett rá a lélek, hogy el is olvassam. Hiba, nagyon nagy hiba ez részemről, amit szerencsére idén orvosoltam végre.
   Anne Rice-nek van egy stílusa, amit a film remekül átvett, akárcsak a szereplőket, mert külsőre-belsőre illik rájuk a szerepük, általában ez az én megítélésem szerint nem így szokott lenni. Ami azonban a mozis verzió gyengesége, az a sok ponton eltérő történetszál, a kihagyott érdekes jelenet, avagy minden, amit manapság is gyakran elkövetnek az adaptációknál.
Ezen változások miatt hatott talán ennyire újszerűnek a könyv adta élményvilág, sok tekintetben eltértem a berögzül filmes jelenetektől, egészen másként láttam ezt vagy azt és egy csomó mindenre rácsodálkoztam, akár egy ismeretlen olvasó. 
Lestat, Louis, Claudia, Armand és még sorolhatnám mindazokat, akik sajátos világszemléletükkel, felfogásukkal egy amúgy egyszerűbbnek ható világot úgy képesek kiszinezni, hogy aztán az szinte vakít. Pörgött az egész, akár egy ereseti verziós film és mire feleszméltem Louis például hatalmas jellembeli változáson ment keresztül. Átéreztem a fájdalmát, a bánatát, mosolyognom kellett, ha ő is azt tette. Kétségtelenül ő gyakorolta rám a legnagyobb hatást végig. Érdekes módon Lestat pedig a legkevesebbet, talán a filmbeli színész alakítása miatt volt ott a kedvencem, míg itt megforgattam volna párszor a fejét a nyakán. Claudia itt szimpibb, Armand kevésbé.
   Nehéz volt teljesen elvonatkoztatni a filmtől, de azért sikerült. És valami igen tetszetős dolgot kaptam cserébe.

2. Sarah Addison Allen - A csodálatos Waverley-kert (Waverly család 1.)
  Annyira szép ez a borító! Színes, de kellemes a szemnek és simán el lehet rajta bámészkodni percekig. Tökéletesen tükrözi mindazt, amivel aztán belül is találkozhatunk.
   Arany pöttyösök közt jelent meg nálunk, eddig ebben a kategóriában csak érdekes olvasmányokra bukkantam, ezért sem értem igazán, miért halogattam eddig az olvasását, pedig már egy ideje a listámon van.
Az elejével nehezebben barátkoztam meg, ott szerintem sokkal szárazabb az egész, mint amilyen a későbbiekben, ezért is tartott sokkal tovább, hogy átrágjam magam rajta, de aztán kárpótolva lettem teljesen. Gazdag, színes leírások, apró, ám lényeges történések és a végén egy szép nagyot szóló lezárás. Persze végig lehet számítani arra, ami majd az utolsó oldalakon következik, mégis valahogy tényleg látni az egészet élményként hatott rám.
Sajnos az olvasási problémám már itt kiütközött, ezért is tartott jóval tovább a befejezése, mint máskor. Azért továbbra is úgy gondolom, maximálisan megéri elolvasni.

1. Kate O'Hearn - Pegazus és az új olümposziak (Pegazus 3.)
   A korábbi pozitív élmények után egyértelmű volt, hogy a folytatást is el fogom olvasni, mert ez egy remek sorozat. Bevallom, voltak félelmeim az első résznél, mert Rick Riordan elég magasra tette a mércét, de Kate O'Hearn tehetséges írónő és megoldotta a dolgot nagyon szépen.
   Épp csak befejeztem a második részt, mikor megtudtam, hogy hamarosan kapható lesz a harmadik, de még el kellett telnie egy kis időnek, mire a könyvtárunkba is megérkezett belőle a példány, amivel aztán hazajöhettem és elolvashattam. Azt kell mondjam, ez a sorozat egyre érdekesebb. Azt hittem, el fogunk indulni egy megszokott irányba és követünk valami általános sémát, de szó sincs ilyesmiről. Emily-ék kalandjai színesek, izgalmasak és pörgősek. Néhány tekintetben kissé túlságosan is gyerekesek, amikor minden elsőre összejön vagy megtörténik, akkor a sokadiknál már annyira nem ujjongsz emiatt, viszont kedved nem szegi, szívesen olvasod tovább. Velem is valahogy így esett, aztán mire feleszméltem, már nem volt több oldal, a harmadik rész kalandozása véget ért. Imádom az ilyen könyveket! Ami ennyire beindítja a fantáziád, kikapcsol és képes vagy belemélyedni, az adja az igazi könyv-élményt, szerintem. Ez a sorozat pontosan ilyen.
Egyetlen negatívuma, hogy talán ez az ifjúsági kategórián belül is a fiatalabbaknak szólt, több meseszerű elemet találtam benne, mint a korábbi kettőben, ám ettől függetlenül ugyanúgy szerettem.
   Abszolút méltónak érzem az első helyre, ez volt a hónap kedvenc olvasmánya számomra, örülök, amiért felemelő élményével gazdagodhattam. :)


Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a bejegyzésem is, szokásomhoz híven kis késéssel, de meghoztam nektek és reményeim szerint, nem kell ismét ennyit várnotok a következő bejegyzésre.

Szép nyarat nektek addig is! :)

Áprilisi összegzés

Sziasztok!

   Hihetetlen, hogy repül ez az év, épp csak elkezdtük és máris a tavasz közepén járunk. Ha pedig az április tovaszállt, itt az ideje egy szokásos olvasmány-összegzőnek, hogy miket is olvastam az elmúlt hónapban.
Lássuk:

14. Kathy Reichs - Fertőzöttek (Virals 1.)
   Az egyik szemem sír, a másik még mindig könnyes a nevetőgörcstől, ami félig-meddig kínomban elkapott. Amikor anno megvettem ezt a könyvet, a fülszöveg annyira elcsábított magának, hogy biztosra vettem a sikert. Újabb elhamarkodott döntés volt, azt hiszem.
   Ez a könyv egyszerűen kiakasztó! Lelkesedésem minden csíráját kiirtotta belőlem néhány oldal alatt, összegyűrte, megtaposta és a végén felégette azt. Ez egy olyasfajta zagyvaság, aminél már az első harmada után feladod a reményt, inkább csak túlélsz, hiszen nem akarsz félbehagyni egyetlen könyvet sem, ez ellenben rendesen próbára teszi a tűréshatárod. 
Az első harmadban semmi az ég világon nem történik, aztán a folytatásban felcsillant olvasói szemem, s jött a lezárás, ami porba döngölte az egészet és mutatott egy hatalmas fityiszt. Kiszámítható, kusza, összefüggéstelen, gyermeteg próbálkozás, ennyit tudnék róla dióhéjban mondani. A szereplők egyénisége 0, a főszereplő lány irritáló és az egész szituációs összesség hitetlen nevetést váltott ki belőlem… izgatottság helyett. 
   Moly.hu-n 2 csillagot kapott tőlem az ötből, de pusztán az alapötlet miatt, meg talán azért, mert a borító szép kék a betűtípus pedig illik hozzá, de ennyi. Ha megvalósítás tekintetében is tudott volna valamit mutatni az írónő, bármit, ami ennél csak jobb lehetne, akkor feljebb is tornázhatta volna magát. Ez volt az áprilisom legkiábrándítóbb olvasmánya.

13. Jessica Sorensen - The ​Secret of Ella and Micha – Ella és Micha titka (A titok 1.)
   Van az, amikor fogsz egy írót/írónőt, elolvasol tőle valamit, ami egészen tetszetősre sikeredett szerinted, majd elkezdesz egy másikat, ami állítólag még jobb is lett az előzőnél és dől az egész. Pontosan ugyanígy jártam Jessica Sorensennel.
   Tudtam jól, mire számíthatok Kaydenék után, no, de arra nem számítottam, hogy szinte pontosan ugyanazt kapom csak más nevekkel, meg egy csipetnyi módosítással.
Az egész történet egysíkú, fantáziátlan és unalmas. A szereplők szerethetetlenek, a cselekmény kiszámítható és az egészből azt az egy pozitív dolgot tudom kiemelni, hogy az írónő tehetséges, az íráshoz való érzéke megmutatkozik a sorokban, egyszerűen csak nem igazán tud újat alkotni, vagy nem akar. Lehetséges, hogy az elvárásoknak akar megfelelni és így megy biztosra, ha olyat alkot, ami tucatjával kelendőbb, mintsem belefogjon valami egyediséggel rendelkező történetbe. 
   A folytatás erősen kérdőjeles, maradjunk ennyiben.

12. J. R. Ward - Éjsötét szerető (Fekete Tőr Testvériség 1.)
   Annyian dicsérték agyba-főbe ezt a könyvet, hogy egyértelműen jobban utána akartam nézni, mi olyan hihetetlenül jó benne, s ez a terv egészen mostanáig váratott magára. Lehet, napolom még tovább is, ha nem jön szembe egy kihívás, ami miatt az első öt részt várólistára kellett tennem. Tulajdonképpen megvan benne minden, amit szeretek, ezért nem kellett sokat nógatni, hogy adjak neki egy esélyt.
   Az olvasás utáni még órákkal is azon töprengek, miért magasztalják égig ezt a sorozatot. Elismerem, egyedi vonásokkal rendelkezik, ám a sok negatívum, ami a fejemben kavarog miatta, elnyomja ezeket. Nem elég, hogy kiszámítható, a főszereplők irritálóak, már-már kiirtandó kategóriába sorolhatóak, még egy kis katyvaszt is hagyott a fejemben a különböző fajok, társaságok, meg mindenféle csoportosulások miatt. 
   Értetlenül állok a dolgok előtt. Oké, nem vagyunk egyformák, na, de ennyi ember nem tévedhet! A folytatásról még nem döntöttem. Két hónapom van az öt kötetre, adok pár napot a dolgoknak ennyi biztos.

11. Paullina Simons - A bronzlovas (A bronzlovas 1.)
   Kivételes eset, de egészen szimpatizálok a borítóval, igaz, a főszereplő leányzó az én képzeletemben valamennyire eltér az általuk odaillesztettől. A cím érdekes, fogalmam sem volt, mit takarhat, beszédes lehetne, de nem kaptunk utalást rá, míg konkrétan fel nem tűnt, mint egy mű címe, ami időről időre idézve lett a könyvben. Egyrészt ez érdekes ötlet, másrészt értelmet nyert és remekül beolvadt a történetbe.
   Közel 900 oldalas könyv, mikor megláttam csak pislogni tudtam rá a könyvtári polcon, ugyanis nem néztem utána pontosan mire is számítsak, amikor ráböktem megjelenésekor, hogy "Nekem ez kell!". Az első 300-400 oldal után büszkén veregettem hátba magam a remek találatért, komolyan azt hittem, kedvencet fogok avatni, be is jelöltem, mint polcomra megszerzendő könyvet. Sajnos túlságosan elhamarkodottan ítéltem.
Míg az eleje kifejezetten ütős, addig a folytatás átmegy nyálas lovestory-ba és pusztán a végén csillan fel a remény, amikor egy viszonylag pörgősebb lezárást kapunk. Illetve a bevezető lezárást, mivel ez egy sorozat. Nem igazán tudom, mit lehet még ezen tovább fűzni, remélem, nem csak szemszögváltás lesz a folytatásban, de igazából, egykötetésként is megállná a helyét, ami a kerettörténetet illeti. Oroszország, 2. világháború, szerelem, egyszerű család,... Van benne minden, ami érdekel, többek között anno ez is fogott meg benne, és az elején komolyan úgy gondoltam, nem lehet elrontani semmivel. Az írónő azonban rácáfolt, mert Tánya és Alexander szerelmi huzavonája kiverte nálam a biztosítékot több alkalommal is. Egészen jól viseltem a dolgot, míg a két testvér el nem indul Leningrádból, ám onnantól valahogy elveszett a lendület. A vége felé megint neki veselkedünk az emelkedőnek, ami eléggé nagy falatnak tűnik, többször visszacsúszunk valamennyit, és valahogy az utolsó mondatig sem sikerül kijutnunk a völgyből. 
   Ez volt a hónapom nagy csalódása, így kell magasról pofára esni, de nagyon durván. Nem mondom, hogy olvashatatlanul borzalmas, ám a ~900 oldalból 300 oldalnyit lecsíphettünk volna simán és még élvezetesebb is lett volna tőle.

10. Sandra Regnier - A sötét jóslat (Sárkányok gyermeke 2.)
   Az első résszel kalandos közös utunk volt, megszereztem, elcseréltem, elajándékoztam, eladtam, pont lejárt az olvasójegyem, szóval volt minden, ami kellett, meg olyan is, ami nem. Végül nem adtam fel, elolvastam, majd jött a folytatás is, hamarosan pedig elvileg a befejező kötet is megjelenik. Várom!
   A borítókkal továbbra sem vagyok 100%-ig kibékülve, ugyanis az eredeti német változat annyira gyönyörű, hogy komolyan kedvet kaptam az újbóli nyelvtanuláshoz miatta. Ezt ugyan egyelőre elnapoltam, az anyanyelvemen való elolvasását ellenben nem halogattam túl sokáig. 
A bevezetőhöz képest ez annyira nem volt nagy durranás, egy csomó klisés elemet beleszőtt az írónő, aminek fele elég lett volna, a többi helyett pedig további egyedi húzásoknak jobban örültem volna, mert megmutatta már, hogy tud ő olyat, ha akar.
Felicity karaktere felett nem tudok egyszerűen dűlőre jutni, ugyanis szeretném kedvelni, s mikor felcsillan a remény, gyorsan tesz ellene valamit. Ugyanez a helyzet Lee-vel, habár őt inkább nem, mint igen kedvelem, több esélye van Fay-nek ezen a téren. A mellékszereplőkkel ellenben jól kijövök, Richardot sajnálom picit, Ciaran személyiségével nem lenne semmi problémám, ha Felicity nem tudná őket annyira befolyásolni. Utóbbi egyébként kezd piszkosul zavaró lenni, remélem, a lezárásban megtanul kezdeni magával valamit, különben ki fogom kapni onnan és jó alaposan megrázom.
   Lehetett volna még egy kicsit több az elfek világából, meg a háttérből, de összességében nézve nem lett rossz folytatás. Vannak gyengeségei, amiket a harmadik rész reményeim szerint javítani fog, hogy méltó és frappáns lezárást kaphassunk.

9. Emma Garcia - Szerelem első kattintásra
   Nem volt konkrétan tervben az olvasása, egyszerűen csak a kezembe akadt, mikor egy hosszabb hangvételű könyv olvasása közben valami könnyedre vágytam. Régebben megvolt a könyv, aztán elcseréltem, de nem felejtettem el teljesen, ezért is mertem belevágni.
   Mit is mondhatnék róla? Pontosan az, aminek látszik, nem akar váratlan lenni, se körömrágóan izgalmassá válni, pusztán szeretné kikapcsolni az olvasót egy fárasztó nap után és egyszerűen valami olyasmit adni, amin nem kell töprengni, mégis élvezetes lehet. 
A főszereplő hölgyeményünk azt hiszi, fülig szerelmes, majd rájön, hogy, aki után eddig ácsingózott az lehet, mégsem a szőke herceg fehér lovon, hanem vannak neki hibái is. Nem köntörfalazok, kimondom: A pasi egy görény! 
Viv meg persze kitartana mellette, amiért először a saját hajam akartam tépni, aztán inkább az övét kaptam volna el. Ugye a nagy csavar ez a felismerés, meg a "nagy Ő" színre lépésre, aztán egy jó kis konfliktus, szerelmi sokszög és miegymás, majd a végén egy boldog befejezéssel lezárjuk a dolgot. 
   Ha a főhősnőnk nem húz fel a hülyeségeivel, tényleg lazulós olvasás lehetett volna, így egy kicsit feszültebben éltem túl drámai élethelyzetét, de azért nem volt rossz. Tényleg tökéletesen megfelel egyszeri, kikapcsolódós olvasmánynak.

8. Rick Riordan - Neptunus fia (Az Olimposz hősei 2.)
   Az első rész ígéretessége a folytatásban kissé alább hagyott, valamiért laposkásabbnak érződött számomra Neptunus fiának története. Na, de ez sem volt elég, hogy kedvem szegje, egy Rick Riordan rajongónak azért ennél jóval több kell!
   Ebben is vannak izgalmak, váratlan csavarok, ám itt valamiért másra helyeződött a hangsúly, elbillentünk egy olyan irányba, amit kevésbé szoktam meg az írótól. Szerencsére, épp csak billent, aztán jött a mentés, ami egyértelműen Riordan tehetségét mutatja az írás terén, a fantáziájának határtalanságáról nem is beszélve. Valahogy azonban mégsem ezt vártam tőle. Nem tudta úgy fenntartani az érdeklődésem, mint eddig, többször elkalandoztak gondolataim rövid időre, illetve könnyebben ment a könyv lerakása is, habár utóbbinál a felvétellel sem volt gond.
   Mindent összevetve, egy kisebb völgybe keveredtünk, ahonnan még simán ki lehet lábalni és szerintem ki is fogunk, mert el sem tudom képzelni, hogy ne kedveljem ezt a sorozatot is, akárcsak Percy különálló részeit, vagy épp a Kane krónikákat.

7. Jonathan Stroud - A sikító lépcső esete (Lockwood és Tsa. 1.)
   Tavaly is a várólistámon volt, kihívás hatására került elém, de valamiért azóta is csak halogattam az elolvasását, pedig igazán nem ezt érdemli.
   Mikor először elkezdtem utána nézni, azt hittem, valami nagyon gyermeteg ifjúsági irodalom lesz ez, egyszerűbb történettel, nyelvezettel, semmi túlkombináltság, de tévedtem. Igaz, nem egy felnőtt regény szint egyik tekintetben sem, viszont a "gyermeteg" kategóriából is kiesik. Igazi meglepetés regény ez nekem, mert egészen másra számítottam.
A szereplők ugyan egyszerű lények, semmi különlegesség nincs bennük, mármint jellemüket illetően, de minden más tekintetben a történet ötletesen izgalmas lett. Ugyan ízig-vérig ifjúsági, felnőtteknek is bátran ajánlom, mert határozottan ajánlható kikapcsolódásra, ha nem csak a megszokottra vágyik az ember. Nincsenek benne nagy csavarok, nem próbált az író többet beletenni, nagyobbakat álmodni, mint amennyire szüksége volt ahhoz, hogy valami érdekes és olvasmányos művet alkosson.
   Olyan emberkéknek ajánlom igazán, akik nem riadnak vissza egy kis gyermeki fantáziavilágtól, elrugaszkodnának a valóságtól pár órára és olyasmit keresnek, amivel még nem találkoztak azelőtt, de nem akarnak belebonyolódni a történések kusza sorába. Egy főszál, átlagos karakterek, szórakoztatóan szellemes cselekmény, ezt adja nekünk ez a sorozat bevezető.

6. John Flanagan - A lángoló híd (A vadonjáró tanítványa 2.)
   Nem meglepő, hogy a folytatásban is megtaláltam azokat a részeket, amik nagyon-nagyon tetszettek. Igaz, az első részt nem múlhatta felül, de továbbra is kedvelem ezt a sorozatot, örülök, amiért ráakadtam anno.
   Valószínűleg csak azért nem tudta túlszárnyalni a bevezetőt, mert az volt az első élményem Flanagan egyedi, káprázatosan lenyűgöző világával, de be kell valljam, egyre jobban érdekel e sorozat szereplői életének alakulása. Ami nagy pozitívum, hogy nem mélyülünk el lényegtelen mellékszálakban, nincsenek felesleges körök, hanem a lényegre koncentrálva pörgetjük az oldalakat, mígnem felocsúdva tapasztaljuk, végére értünk a kötetnek. 
   Ha így folytatja, újabb kedvenc sorozatot fogok avatni. Apró hiányérzetem pusztán a következő rész távolságában gyökeredzik, ugyanis megvenni még nem tudtam, a könyvtárban pedig kölcsönzés alatt van jelenleg.
  

5. Cathrine Fisher - Incarceron (Incarceron 1.)
   Ismét egy könyv, amit borító alapján kezdtem el jobban szemügyre venni, majd a címkék és a fülszöveg győzött meg véglegesen. Nem volt egyszerű ráakadnom, nagyon nagy mázlim volt, amikor eljutott hozzám, de minden rá szán percét megérte, azt kell mondanom.
   A borítója hihetetlenül szép! Élőben és képen is megragadja az ember tekintetét, holott semmi nagyobb giccs vagy figyelemfelkeltően élénkebb szín nincs rajta, egyszerűségében tökéletes választás. A beltartalom is ígéretesnek tűnt, az egyedi világelképzelést nagyon hitelesen tárta elénk az írónő, noha voltak kérdéseim bőven ezzel kapcsolatban, a végére majdnem mindent megválaszolta. Ami egy kicsit elbizonytalanított, az a kézzelfoghatatlansága, vagy nem is tudom, hogyan fejezzem ki pontosabban magam. Tudom, hogy nem lehet pontosan meghatározni, se leírni, hogyan valósítható meg az, amit Fisher kitalált, ellenben hiányoltam legalább egy kis utalást rá. Voltak elvétve nyomok a "miértekre", de azok nem a "hogyant" magyarázták meg, hanem tovább húzgálták előttünk a mézesmadzagot. 
   Ettől függetlenül élveztem az olvasását, kikapcsolt és sikeresen elmélyedhettem az egészben. Talán a szereplők az egyetlen igazi gyenge pontja a regénynek, viszont ezt még tudja korrigálni a folytatásban.

4. Rick Riordan - Athéné jele (Az Olimposz hősei 3.)
   Az első rész visz mindent ebből a sorozatból, legalábbis eddig nem találtam olyat, amelyik lepipálta volna. A második annyira nem jött át, a harmadik viszont határozottan javított a megítélésemen és ismét visszaadta minden reményem, hogy Rick Riordan nem tud rosszat alkotni, habár ez inkább tény, mint feltételezés. 
   Ebben a részben különösen az tetszik, hogy nem Percy vagy Jászon a főszereplő, hanem az eddig inkább mellékszereplőként tevékenykedők kapnak nagyobb hangsúlyt. Igazi csapatmunkát láthatunk, nincsenek kiemelkedő tehetségek, mindenki nyer és áll vesztésre, szúr el dolgokat, ment meg másokat. Annabeth az egyetlen, aki a végére fontosabb lehet a többieknél, hiszen rendkívül okos, taktikai érzéke is igen kifinomult, valamint hatalmas küzdőszellem szorult belé, amiről néha még Percy is példát vehetne. A kettejük kapcsolatának változásától bevallom, picit féltem, mert elronthatta volna az egészet, ám inkább aranyosnak tudom megítélni. Be kell látnunk, lassan felnőnek a fiataljaink, akiket még szinte gyerekként ismertünk meg, már erősen tinédzser korban vannak, ezért az érzéseik és a hozzáállásaik is változnak. Riordan erre is gondolva építi fel a történéseket, nagyszerűen játszik a különböző személyiségekkel, ezáltal néha egészen váratlan fordulatokat tud belecsempészni a történetbe. 
   Habár Percy sorozatát valahogy jobban szerettem, elismerem, ez is dobogós lehet, mert van benne fantázia, egyediség, újdonság. Komolyan kezdem egyre inkább megszeretni a római tábort is.


3. Sarah Andersen - Felnőni kiábrándító (Sarah's Scribbles-gyűjtemény 1.)
   Moly.hu-n láttam meg ezt a könyvet, a borító miatt furcsán néztem rá és nem tudtam hova tenni hirtelen, amikor jobban utána néztem. Igazából a sok-sok pozitív visszajelzés és egy véletlen az oka annak, hogy felcsaptam a könyvecskét és kb. 30 perc alatt  elolvastam, amit belül rejtegetett.
   Kellemes csalódást érzek, még így visszagondolva is rá, azt kell mondanom, régen mosolyogtam ilyen jót valamin, ami tulajdonképpen a mindennapjaim könyörtelen valósága. Számtalan ponton magamra ismertem, ez egyrészt azt jelenti, hogy kissé elfuserált életet élek, másrészt az átlagosok táborát erősítem, hiszen a kis jelenetek is azt mutatják, semmi rendkívüli nincs bennem. Mármint ezen a téren. Valahogy úgy ábrázolja a fiatal felnőttek világát, hogy az néhol igencsak lehangoló lehetne, ám az olvasó mégsem tud szomorkodni rajta. Elgondolkodtat, mégis mosolyognod kell rajta, ha nem épp nevetsz. Ez valószínűleg az ábrázolás miatt van. Egy komolyabb verzióval egészen más hatást érhetne el, hiába a frappáns szöveg.
   Érdekes könyv, nem hosszú, tele van képekkel és azt javaslom minden fiatal felnőttnek, olvassa el bátran, mert ez a mi világunk, itt van minden oldalon.

2. Gárdonyi Géza - Egri csillagok
   Általános iskolai kötelezőként sokan találkozhattunk vele és reményeim szerint, ez még az az olvasmány, amit többen el is olvastunk. A következő évben sorra kerülővel már nem volt akkora szerencsém, mint vele, de ha azt nézzük, hogy emiatt szerettem meg az olvasást, érthető, milyen magasra tettem a lécet a többieknek. 
   Egy-két éve már tervezgetem az újraolvasását, ez volt a hatodik alkalom, amikor nekifogtam, de továbbra sem tudom megunni. Egy kihívás miatt kellett időre olvasnom, ami legalább ösztönzött, hogy mielőbb vegyem kezembe. Pár nap alatt végeztem vele, az élmény ismét magával ragadott.
Szerintem egy ötödikes gyereknek talán még nem ezt kellene feladni kötelezőnek, viszont a létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen az elvártak között, szívből ajánlom mindenkinek, aki magyar szerzőtől, magyar történelemről szeretne olvasni, de nem tények száraz valóját, hanem kalandosan, izgalmas formában. Dobó ugyan az elején kevésbé, a végén inkább kerül elő, mégis a legtöbb embernek ő ugrik be először, hiszen Eger várának hírhedt védője volt. Bornemissza szintén ismert alak, Vicuska, Sárközi, s még sorolhatnám azon személyeket, akik nagyobb szerephez jutottak, ámde azt hiszem, nem lehetséges kiemelni egyetlen alakot a sok közül, mert egyrészt a végéig több szálon megyünk egyszerre, másrészt mindenkinek fontos szerepe van a maga nemében. Talán pont ez tetszik igazán benne azon kívül, hogy tele van izgalmakkal és fordulatokkal. Annyira megszoktam, hogy már az elején kirí a többi közül a főszereplő vagy a főbb szereplők, hogy itt szinte furcsálltam, amiért nem világít rá Gárdonyi egyből az egészre. Jó, Jumurdzsák lénye eléggé észrevehető, meg Bornemissza is, de mégsem kaptak villogó táblát a nyakukban, hogy csak rájuk figyeljünk.
   A könyv hossza elsőre ijesztő lehet, a szárazabb részek némiképp türelem próbálóan hathatnak egy tizenegy-két éves fiatal számára, de akkor is megéri kitartani, a vége ugyanis nagyon-nagyon ütős lett. Semmiképp sem érdemes kihagyni az élmények közül.
(Azt pedig halkan tenném hozzá: a film változat egészen jól sikerült, egy kellemes délutáni mozihoz remek választás.)

1. J. K. Rowling - Harry Potter és a bölcsek köve (Harry Potter 1.)
   Abszolút kedvenc, egyértelmű volt, hogy itt fog végezni, hiszen gyerekkorom óta töretlen a sikere. Azonban az Egri csillagokkal szemben kicsit megingott a dobogó előtt, mert mindkettő szívem csücskében van első olvasásuk óta, ámde Bornemissza Gergelyék lovagiasan előre engedték az itt még egészen gyermeki Harry-t és barátait. 
   Emlékszem az első nagy hullám idejére, mindannyian mentünk a moziba, osztályostul, iskolástul, mert ezt egyszerűen látni kellett. Akkoriban annyira a könyvforma még nem ragadott meg, nem nagyon éreztem rá késztetést, hogy leüljek vele, aztán mégis előkerült, mikor nővérem megkapta ajándékba, viszont az első fejezetek után valamiért mégis letettem. Évekkel és filmekkel később ismét rászántam magam az olvasásra, ezúttal simán ment az első két rész, a harmadikig jutottam. Mindennek már sok-sok éve, a Harry Potter-lázam ellenben töretlen maradt.
Az írónő maga alkotta varázsvilága, az elképzelései és ahogyan ezeket papírra veti, egyszerűen zseniálisak. Nincs erre jobb szó, komolyan. Aki az elején netán kételkedik is, aztán a könyv második harmada garantáltan jobb belátásra bírja, majd a maradék harmadban tarol, mindent visz. 
Nem kell ahhoz látni a filmet, hogy megelevenedjen előttük a történet, Rowling leírásai annyira pontosak és kreatívak, hogy minden ott terem előttünk, ezáltal néha olyan hatást kelt, mintha nem is olvasnám, hanem hallgatnám. Egy mese, ami nem csak gyerekeknek szól. Vagy talán mi válunk mindig újra gyerekké, amikor Harry és barátai kalandjait olvassuk?


   A listát látva jöttem csak rá, hogy ebben a hónapban elmaradt az angol nyelvű olvasás, valamiért kicsit mindennel megcsúsztam pedig lennének még a várólistámon szép számmal könnyítettek, amikkel szerettem volna foglalkozni valamennyit. De nem búslakodom, itt az új hónap, lehet még angolul olvasgatni. :)
Jelenleg egyébként az egyik regényemen is dolgozom, amit már ígérgettem nektek korábban, most pont egy lényeges történés után vagyok benne, ha ezen az áthidaló részen is túl leszek, szerintem hozom is az első fejezeteket. Nagyjából a harmada van meg, vagy talán valamennyivel kevesebb, viszont tudom, mit szeretnék tőle a továbbiakban, tehát nem csak lóg a levegőben. Azt nem tudom, lesz-e akkora a terjedelme, mint a Black Falls első részének, szerintem nem, viszont egyedisége vitathatatlan (legalábbis azok szerint, akiknek eddig meséltem róla). 

Hamarosan jövök! ;-)


Áprilisi beszerzések

Sziasztok!

   Ebben a  hónapban került megrendezésre a szokásos Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, amire úgy terveztem, magam is kilátogatok, ha másért nem is, mert részt vettem egy Moly.hu-s ajándékozós eseményem és szerettem volna ott, személyesen átadni, illetve átvenni a csomagocskámat. Ez sajnos meghiúsult, mivel ezen a hétvégén utaztunk el vidékre, de szerencsére mindkettőt megoldottuk, így végül is csak a bámészkodás maradt el idén. Ezt részben bánom, részben annyira nem fáj a dolog, mert tavaly sem nyerte el annyira a tetszésem, a listámon szereplő könyveket pedig majd a Könyvhéten júniusban beszerzem, annyira nem létszükséglet egyik sem, van még bőven olvasnivalóm (a Moly szerint 159, szerintem olyan 170 darab lehet körülbelül). 
   Azért mégis lettek szerzemények, 3 könyvet még előző hónapban rendeltünk meg a szukits.hu-n, Lovecraft összes művei találhatóak benne és nagyon jó áron jutottunk hozzájuk. Már a polcon figyelnek, párom is el szeretné őket olvasni, noha nem pont a könyv, amit csak úgy bedobsz a táskádba, aztán a munkahelyeden előkapod szabad perceidben. Van egy mérete, meg egy súlya mindegyiknek, az tuti. Azért az egyik nagy álmom megvalósult, büszke tulajdonosuk vagyok. Közel 4 éve rajongok Lovecraft eszméletlenül kreatívan kitalált világáért, társasjátékokkal kezdtem, ám ez mára kinőtte magát. Persze, van tervben tőle minimum 1 társas, amit be fogok szerezni, illetve még egy, de annak rendesen pénztárca sanyargató ára van (minden kiegészítővel együtt 6 számjegyig terjedő áron lehet kapni, de én addig nem mennék el). 
Aztán jött ugye a Könyvfesztivál, aminek apropójából megrendezett ajándékozáson James Dashner Futótűz c. könyvét kaptam apróságokkal együtt egy szép díszzacskóban. Szenvedélyes bögregyűjtő lévén, az ajándékozóm meglepett egy különleges puha tapintású mintás változattal, aminek még a színe is kedvenceimet idézi, plusz volt hozzá tea, Novának (husky) egy kis nasi, meg toll, notesz, szóval sok-sok hasznos szuper holmi. A könyvet már olvastam ugyan, ellenben a polcomon szeretném tudni a sorozatot, tehát külön öröm, amiért ezt választotta az előre összeállított listámból. 
Az ötödik szerzeményem csere útján talált hozzám. Van egy nagyon kedves lány Molyon, Alexa, aki ajándékba szánta anno a könyvet, ám a végén ez meghiúsult, s mivel én viszont pont arra vadásztam, egy régóta polcomon porosodó könyvért cserébe megkaptam tőle. Pillanatok alatt itt volt, egy a könyv témájához illő aprósággal és némi teával, amiből sosincs elé, ugye. Köszönöm szépen neki még egyszer itt is! :)
Ja, és, hogy mi a könyv? Keith R. A. DeCandido: Supernatural – Nevermore c. könyve, ami angol nyelvű, de a magyar kiadók közül senki sem tűzte napirendre a kiadását (amit egyszerűen nem értek), ezért muszáj leszek angolul átrágni magam rajta. Vicces és felettébb hosszú móka lesz, előre látom.


 

   Ezek lennének tehát az áprilisi beszerzéseim, mindegyiknek nagyon örülök és reménykedem, hogy májusban is 1-2 kötettel gyarapodhat a lista. Rajta leszek, bizony! ;-)

 





Márciusi összegzés

Sziasztok!

   Ugyan már beletapostunk rendesen az áprilisba, de nem feledkeztem el a szokásos összegző értékelésemről, ahol rangsorolom most épp az év első tavaszi hónapjának olvasmányait tetszésem szerint.
Elég jól haladtam a tervteljesítésemmel, az 50 könyv például már össze is jött, plusz a Moly.hu-s kihívásokkal is megszereztem a 300 kitüntetést, igaz, ez már áprilisi érdem, de nagyon büszke vagyok rá. Nos, akkor lássuk, mire jutottam márciusban!


14.Julie Buxbaum - Három dolgot mondj
   Borító, cím, és Moly.hu-s címkék alapján választott könyv, amiről azt gondoltam, ez nekem való lesz. Sokáig fej-fej mellett haladtak Nicola Yoon könyvével, de a végén egy nyúlfarknyival megelőzte a Minden, minden, így ennek kellett az utolsónak lennie.
   Fáj érte a szívem, azt kell mondjam. Megint egy tipikus hiba, amikor a fülszöveg helyett is a többire koncentrálva döntök. Mikor megjelent, azonnal ment a várólistámra, mert azt gondoltam, ez csak jó lehet. Ezzel a gondolattal, izgatottan vettem végre kezembe hosszúnak ható idő utána  könyvet, azonnal bele is kezdtem, majd nem sokra rá koppant az állam a földön. Ez mi a cicafark?!
Egyediségben reménykedtem, ütős regényben, ami kizökkent a megszokott hétköznapok egyhangúságából, ám ehelyett egy őrülten egysíkú, minden porcikájában a szokásos elemeket felvonultató szerelmi sokszöges masszát kaptam. A szívem vérzett érte, mert a reményeim szertefoszlottak az első oldalak után nagyjából, majd a maradékot is eltiporta, amikor a végére sem volt képes összeszedni magát. Tucatregény, gyenge és unalmas. 
Lehetséges, ha nem vonok le előre következtetéseket, nem nézem meg, mi ez, akkor kevésbé csapott volna arcul az igazság, mert a tudatlanság néha áldás, a mérce lejjebb kerülhet és teljesen másképp állsz az egészhez, de én már elkövettem a hibát, nincs visszaút.
Jó tanács, ha még nem olvastad: Ne nézz fülszöveget, Moly.hu-s címkéket, se címet, sőt, szerintem borítót se, csak nyisd ki és alacsonyra tett léccel kezd el olvasni. Akkor talán nem üt úgy szíven, mint engem.


13. Nicola Yoon - Minden, minden
   Már korábban a film-könyv kapcsolaton alapulóan írtam róla pár sort, de most itt is helyt kell kapjon, hiszen március elején került a kezembe. Pontosan egyetlen nap kellett hozzá és át is rágtam magam rajta, de sajnálatos módon nem nyújtott akkora élményt, mint, amit vártam tőle.
   Azt előre leszögezném, az új borítóval sincs semmi különösebb bajom, de számomra az első magyarul is megjelent verzió az igazi. Tetszik az egyszerűsége, a színvilága, pont annyira hívja fel magára a figyelmet, amennyire szükséges. Néha tényleg erre van szüksége a szemnek, a sok csicsás külső közt valami könnyűre.
A belső tartalmával ellenben már nem vagyok ennyire elégedett, csalódottan tettem le az utolsó oldal után az asztalra a könyvet, ugyanis valami egészen másra számítottam. Ennél sokkal-sokkal többre, érzelmek kavalkádjára, valamire, ami elsöpör és nem azért pörögnek az oldalak, mert olyan könnyű túllépni az egyes részeken, amik amúgy valószínűleg ki akarnának emelkedni, hanem, mert annyira magával ragad, hogy megszűnik körülöttem a világ. Ha nem is ennyire erősen, de valami ilyesmiben reménykedtem.
Ehelyett arcomba vágódott egy nagy kupac sablon, amiből az író itt-ott mazsolázgatva felépítette a történetet. Adott egy nehéz sorsú lány, jelen esetben a betegséggel küzdő Madeline, aki nem léphet ki a házból régóta és emiatt kialakult a saját kis hófehér világában a maga életritmusa. Aztán jönnek az új szomszédok, ott a srác és kész vége, pont. Borul minden. Olly elindítja a lavinát, amit általában a srácok el szoktak, ettől egy csapásra megváltozik mindenki élete, stb... stb... Ezzel még nem is lenne baj, mert lehetne ezt izgalmasan tálalni, van akinek sikerül, ám Nicola még jobban eldőlt a szokás irányába, s egy idő után úgy éreztem, ki sem akar törni onnan, nem akar egyediséget vinni az egészbe. Éppen ezért nem tudtam sokáig hova tenni a regény, egy részemnek tetszett, aranyos kis love story, minden nőnek mosolyt csal az arcára, ha felbukkan a "nagy Ő", meg minden, ám a másik részemnek túl sok volt mindez. Nem erre számítottam, ez a csalódottság pedig nyomott hagyott bennem az olvasás alatt, meg még utána is.


12. Danielle Paige - Dorothynak meg kell halnia (Dorothynak meg kell... 1.) 
   Kezdjük a címmel, mert az külön megérdemel egy mondatot. Mennyire ütős lett már?! Ha valakinek rátéved a tekintete, a borító is oda szögezi egy pár másodpercre, de a cím miatt fogja igazán közelebbről megvizsgálni. Egyértelmű, mire épül a történet, viszont, aki arra számít, hogy itt is a szokásos sztorit kapja felturbózva, az csalódni fog. Dorothy kijutott Ózföldéről, szélviharral jött, mindent felkavarva távozott... vagy mégsem? A fülszöveg alapján valami igazán jóra számítottam.
   A felismerés sajnos lesújtó volt, a könyv első fele ugyanis borzalmasra sikeredett. A leírásokkal, a megfogalmazással semmi problémám sincs, látszik az írói tehetség és a fantázia kifinomultsága, mindössze vagy nem ébredt még fel teljesen az alvó állapotból vagy igen sok csiszolásra szorul. Lapos volt, elcsépelt és "még egy bőrt lehúzunk róla" szaga volt az egésznek, emiatt lassan haladtam vele és kissé kedveszegetten. Egyszerűen nem akartam fogyni a lapok, holott egy hasonló kaliberű könyvnél már az utolsó negyedet tapostam volna ennyi idő alatt.
Talán ez volt a könyv szerencséje, hogy lassan haladt, különben sosem tud elindulni benne a folyamat, Amy megjelenik a Palotában és onnantól kezd el érdekessé válni a történet. Nem mondom, hogy nagy durranás a könyv, sőt, újabb csalódást zsebeltem be, noha a léc nem volt túl magasra téve, az utolsó oldalak mentettek valamicskét a helyzeten, de közel sem azt kaptam, amire számítottam. A folytatással kapcsolatban bizonytalan vagyok, nem érzem a késztetést, hogy azonnal rohanjak érte a könyvtárba.


11.James Frey - Toborzás (Endgame 1.)
   Csalódottságom többször kiújult ebben a hónapban, de talán ezt sínylettem meg a leginkább. Valahogy úgy voltam ezzel a könyvvel, mint Sandra Regnie sárkányos sorozatának első részével. Megvettem, barátnőm lenyúlta, majd megvettem megint, de elcseréltem egy vágyottabbra, aztán ismét akciós volt, de akkor meg eladtam, mert elszámoltam a havi keretet. Egy idő után már meg se próbáltam újra a fizetős módszert, egyszerűen megvártam, míg bent lesz a könyvtárban. Eddig kellett türelmesnek lennem.
   Azt viszont a fene se gondolta, hogy nem csak amiatt, de a könyvvel kapcsolatosan is rám fér majd a türelem, mert amint elkezdtem olvasni, éreztem, hogy valami nem stimmel. A szereplők bemutatására nem lehet panaszom, jó kis betekintések voltak, mindenkiből kaptam egy kicsit, majd összevegyítettük az egészet. Ilyen téren megvan a pipa az értékelő lapon. Az egyértelműen kiderült a köztük lévő ugrálásnál, hogy kik az igazi főszereplők, ahogy lemorzsolódtak a többiek már kétség sem fért hozzá. És valahogy innentől indult el a lavina lefelé.
A nevek leírása kiütött nálam néhány biztosítékot, mert bár reményeim szerint könnyítésnek szánták, inkább olvastam volna saját szájízem szerint, mint így. Valószínűleg eredetileg sem ebben a formában állhat a papírjaikban, és ez annyira szúrta a szemem, hogy komoly élmény-romlást hozott magával. Ehhez jött még a sokszereplős megoldás árnyoldala, az ide-oda csapongás, az összezavaró magyarázatok, a végén követhetetlenné vált és inkább hagytam a csudába az időrendiség megtartását, sodródtam az árral, de persze tudat alatt piszkálta a csőröm rendesen. Hiányoztam magyarázatok, milliónyi kérdést ébresztett, amik aztán a levegőben lógva maradtak, a lavina tombolt lefelé menet.
   Abban bízom, a folytatás így kevesebb szereplővel talán élvezhetőbb lesz, jobban össze lesznek szedve a szálak. Egy esélyt mindenképp adok neki, aztán meglátjuk.


10. Lakatos Levente - A hatalom szabályai (Szigor 8-10.)
   Levente számomra egy olyan szerző volt, akivel nem volt különösebb problémám, mégsem gondoltam volna, hogy valaha a könyveit fogom olvasna, nemhogy még meg is szeressem őket. Egy akció keretében kaptam fel az első részt, aztán mondjuk úgy, végem volt. Szigor világa beszippantott.
   Az ebook formátum helyett papír formában kiadott könyvek segítettek még ismertebbé tenni a szerzőt és a sorozatát, mert, mint megtudtam az eredeti verzió egy évvel korábban jelent meg a nyilvánosság előtt, mint ez az újítás, ami aztán utat tört magának a romantika és az NA (= new adult) világában. Valószínűleg, ha nem látom meg a könyvesbolt polcán, lemaradtam volna az élményről, amit ennek a sorozatnak az olvasása nyújtott.
   Nem mondom, hogy hibátlan és örök kedvenc, mert főként ez a befejező kötet az, amit gyengébbnek éreztem, ám azt elismerem, hogy szép lezárása egy érdekes történetnek. Amit nagyon-nagyon sajnálok, hogy az egyediség, mind szereplők, mind a főszál irányának értelmében félúton elvesztette a lendületét, majd önmagát és végül teljesen elsablonosodott.
Igor számomra egy elérhetetlen, tökéletes férfi képét elevenítette meg, aki aztán a végére, hogy a szerelem rózsaszín köde vagy rejtett tulajdonságai hatására, de papuccsá változott. Az első részben levett a lábamról, a másodikban is szimpatizáltam vele, ám a harmadik, mint egy megpöckölt dominó a sorban, letarolt mindent. Ezért is csalódtam akkorát ebben a lezárásban. Túl édes, túl cukros, sehol a régi lendület. Azt beismerem, hogy lezárásnak lezárás, pusztán a "hogyan" lehetett volna jobb, de így sem érzem feleslegesnek a kötetre vagy a trilógiára fordított időt.



9. Colleen Hoover - Maybe someday - Egy nap talán
   Colleen Hooverben eddig nem csalódtam, voltak hullámvölgyeink, de összességében tetszik, amit alkot. Őszintén megvallva, mégis féltem ettől a könyvtől, mert annyira nagy sikert aratott, ami miatt nálam sokszor pofára esést vált ki örömködés helyett. El is töprengtem azon, mikor kerítsek rá sort, a könyvtárt döntötte el helyette.
   Elalélni ettől sem aléltam el, messze van a tökéletestől, amivel felkerülhetne a kedvenceim közé, ám azt kell mondjam, kikapcsolódásnak tökéletesen megfelelt. Nem vártam tőle sokat, tudtam, mire számítsak, és ezzel az alacsonyra tett mércével igazából szinte biztos volt a sikere.
A "siket-vonal" kiemelendő az egészből, ezzel az apró szépséghibával válik szerintem még tökéletesebbé a férfi főszereplő, még, ha néhol kevésbé is sikerül hihetőre a megvalósítás. Viszont az kétségtelen, hogy különlegessé tette az egész regényt, adott neki egy olyasfajta fűszert, amit nem sűrűn látunk hasonló romantikus NA regényekben. Na, ez egy nagy-nagy piros pont az írónőnek!
Azonban ez az egyedi vonal sem tudta megmenteni, amikor sokká vált a benne lévő tiltakozás egymás ellen, miközben majd belepusztul mindkét fél ebbe. Akkor meg mi a francért?! Jó, értem, barátnő, meg a másik oldalon is lelki sokk, minden világos. Ellenben, ha én így éreznék valaki iránt, ahogy Ridge Sydney iránt, akkor igenis elengedném a harmadik felet, nem kínoznám még a barátaimat is azzal, hogy ebbe a drámába rángatom őket, nemhogy azt a személyt, akit ezidáig annyira szerettem. De, mint tudjuk, az ilyen regényekben ez a módi, le kell nyelni. Ahogy Sydney állandó bőgését is, ami a 120. oldalnál már annyira irritáló volt, hogy majdnem hagytam a fenébe az egész könyvet. Soronként fakad sírva, ha kell, ha nem. Az elején együttérző voltam, de ezt nagyon hamar átformálta ellenszenvvé, ami egészen a végéig kitartott. Sanszosan, ha nincs Ridge, a könyv fele ennyi pozitív élményt sem váltott volna ki belőlem. Így elnyerte az arany középutat részemről.


8.J. R. Johansson - Paranoia (Éjjeljárók 2.)
    Ez kérem a március hónap legnagyobb csalódása. Az első részt hamar kedvencemmé avattam, a folytatással azonban meggyűlt a bajom, sajnos.
   Az első rész túlontúl elnyújtott lett, a folytatásnál sem szűnt meg ez a kellemetlen érzés és pusztán az utolsó kb. 100 oldalon indult be igazán a történet, amikorra eljutottunk arra a pontra, hogy véget ért, mielőtt igazán üthetett volna egyet.
Valamiért ennek most nagyon elnyújtott rétestészta feelingje volt, majd a végén összesűrítve egy csomó esemény, ami miatt élvezhetetlen csalódottság váltotta fel az izgatottságom.
Azért nem pontoztam le a sárga földig, mert elég sok minden kiderült, ami az előző részben kérdőjeles marad, és tulajdonképpen tovább haladtunk a történettel.
Tekintve a megjelenés dátumát itthon (2015), már csak egy kérdés marad: Érdemes-e folytatásra várni?



7.Angol nyelvű könnyítettek
   Hat olvasmánnyal is gazdagítottam a szókincsbővítő hadjáratom ebben a hónapban, mind kezdőknek való, s éppen ezért könnyebben lehet velük haladni. Egyszerű szavak, kifejezések, amik mellé a képek is nagyon nagy segítséget nyújtanak. A végén mindegyiknek van egy ellenőrző feladatsor, azt is érdemes végig csinálni. Jó érzés, amikor az utolsó feladat után ráébredsz, mindegyikre ott volt a válasz egyből a fejedben.
Hogy miket olvastam? A Penguin Readers jóvoltából őket:
- The Last Photo (Két fiatal képeket készít, az egyiken lefotóznak egy érdekes alakot is.)
- Newspaper Chase (Egy tolvajról szól, aki bár ügyesnek hiszi magát, egy újságpapír mégis rendesen móresre tanítja.)
- April In Moscow (Balett, szerelem, érdekes fordulatok, ezek mind ebben a könnyített olvasmányban.)
- Marcel and the White Star (Egy kultúrakedvelő kisegér kalandos esete a tolvajokkal.)
- Prince William (Ki ne ismerné őt? Na, de ebben a szösszenetben sok újdonság is lapulhat róla számunkra.)
- The Missing Coins (Trükkös tolvajok és ártatlan fiatalok kalamajkája.)
Érdekes, hogy ezekben a történtekben milyen fontos szerepet kapnak a rablások, az elcsenhető dolgok. Nem sok olyannal találkoztam, ahol ez kimaradt volna, de ettől függetlenül nem untam egyiket sem. A maguk nemében érdekesek, ötletességük pedig vitathatatlan.


6. Brent Weeks - Túl az árnyakon (Éjangyal-trilógia 3.)
   Enyhe kifejezés, hogy pórul jártam a második résszel, de többen azt mondták, megéri kitartani, tehát küzdöttem és a végén elérkeztem a bejező kötethez. Tényleg megért!
   Az első rész számomra siker volt, a második bukás, a harmadik pedig egy méltó lezárása egy különleges világot uraló sorozatnak. Amit nem értettem az elején, az a végére világosabbá vált. Maradtak bennem kérdések, itt-ott érzem a tüskét, ami piszkál, de tulajdonképpen teljesen elégedett vagyok ezzel a résszel. Van benne harc, érzelmek, szépen elvarrásra került szálak, minden, ami kell egy befejezéshez. Az egyetlen sérelmem, hogy ez a sok-sok oldal pont elég volt arra, hogy az összes eddig kedvelt szereplőt megutáljam szinte, mert mind valahogy nem tetszően fordult ki önmagából vagy épp mutatta meg igazi oldalát.
Sajnálom, amiért véget ért a sorozat, szívesen olvasnék még erről a világról, akár másik főszereplővel (pl. Uly), mert rengeteg lehetőség rejlik benne, plusz annyi egyediség van benne, amit kár veszni hagyni. Talán egyszer Brent Weeks is így gondolja majd.


5.Victoria Aveyard - Vörös királynő
   Azt kell mondjam, a borítóé az első sikerélmény, mert egyszerűen magára vonzza a tekintetet. A sok sötétebb tónusú közt igazán kirívó a fehérségével, meg azzal, hogy bár egyszerűnek tűnik, a tervező olyan jól bánt a színekkel, meg a formákkal, hogy igazán különleges dolgot hozott össze. Le a kalappal előtte.
   A beltartalomért pedig köszönet az írónőnek, mert nagyon kellemes olvasási élményben volt részem hála neki, ugyanis a történet egy egyedi elképzelésen alapul, majd elkezd kibontakozni,s  bár vannak benne előre kiszámítható dolgok, azért valahogy mégis ütős lett az egész.
Az egyetlen nagy hibája, hogy sok mindent akart belesűríteni egyetlen történetbe, pedig ő is ismerhetné a mondást, "a kevesebb néha több". Szerencsére a körítéssel tudta valamennyire kompenzálni, ezért egészen a végéig nem éreztem kellemetlenül zavarónak, pusztán felfigyeltem rá, majd az utolsó oldal utáni töprengésemben esett le szinte, mi is volt az a kis hideg szellő, amit kb. a második felétől végig érzékeltem benne.
   Összességében az alap szuper, a szereplők egyénisége itt-ott megcsillanni látszik, és ha a tálaláson lehetne javítani, ez egy tipikus öt csillagos könyv lehetne. 



4.Diana Gabaldon - Az idegen (Outlander 1.)
   Mennyit jártam én ezért a könyvért a könyvtárba! Soha nem volt bent, én meg voltam olyan büszke, hogy nem kértem rá előjegyzést, a sorsra bíztam. Mit ad Isten, mire bent megtaláltam, addigra ajándék formában a polcomra is felkerült.
   Olyan könyvvel bővült a gyűjteményem, amitől nem szeretnék megválni. Vannak olyanok, amiket megkapok, elolvasok, majd megy tovább, de ez nem lesz köztük, legalábbis nagyon nem szeretnék abba a helyzetbe kerülni, amikor már a belső körből kell válogatnom.
Amikor először megláttam, azért pislogtam rá egy ideig. Vaskos, nehéz kötet, embert próbáló feladatnak tűnik és van egy elrettentő ereje, ám ha belekezd az ember, pörögnek a lapok. Magam is meglepődtem, mennyire bele lehet merülni, ritkán tapasztalok ilyesmit ekkora terjedelmű olvasmányoknál (idén most sikerült a második), de ez a könyv elejétől a végéig érdekes és leköti az embert. Jó, vannak benne hullámvölgyek, amikor laposkább a történet, ám nem kell sokat várni és ismét történik valami felrázó benne, amitől újra teljes erőbedobással koncentrálva bújjuk a sorokat.
Itt sem annyira a szereplők, mindinkább a történet maga fogott meg, habár a karakterekkel is többnyire szimpatizáltam. Tetszett, hogy romantika és történelem elegyével találkozhatom, plusz nem mellesleg skótokkal, akik a szívem csücskei régóta kultúrájukkal, mindenükkel együtt. Csak azt bánom, nem fogtam neki az olvasásnak előbb.


3.Alan Bradley - A titokzatos bábjátékos (Flavia de Luce rejtélyei 2.)
   Azt hittem, hamarabb elolvasom a folytatást, mint ahogy sikerült, de végül mégis a kezemben kötött ki, tehát nem maradtam ki túlságosan Flavia kalandjaiból.
   Ami továbbra is zavar és szépen fejben pikk-pakk átformálom saját tetszésre, az a főszereplő kora. Oké, sok előnyre tesz szert emiatt, de nekem hihetetlen, hogy egy épp csak tizes éveibe lépő lány ilyesmire képes, amit ő csinál. Ezért én hozzá szoktam toldani egy-két évet a korához, mondjuk általános suli végzőseként idézem fel magamban Flaviát és így valamivel könnyebb. Ezt az egy dolgot eddig és szerintem ezután sem fogom tudni másképp kezelni.
A Dream válogatások nagy kakukktojása ő nekem, a romantikához, meg tündérekhez, sárkányokhoz képest ő pusztán egy gyerek, akinek agytekervényei fejlettebbek még a felnőttek nagy részénél is. Szórakoztató, ahogy a rendőrök orrára koppintva göngyölíti fel a szálakat szép sorjában, azok meg csak hápognak, meg morgolódnak. A krimi vonal meglepően jól sikerült, nem vagyok nagy rajongója, de ez a sorozat tetszetős lett.
A történet maga is szimpatikus, az elején simán elhiszem az írónak, amit el akar velem hitetni, a felénél kezdek el igazán gyanakodni, és habár a végére tisztán látok mindent, azért kellemes érzésekkel csukom be a könyvet. Ez a megoldás, meg az ötletes csavarokkal tűzdelt körítés nagyon tetszik a sorozatban, ha nincs a sok kémiai közbevetés, valószínűleg maradéktalanul élvezhettem volna az olvasást, de az sokszor kizökkentett és a végére még kissé bosszantott is. Röviden taglalva lehet, érdekesebb lenne, mint ilyen bő lére eresztve.
   Mindent összevetve, nem rossz sorozat, érdekel a folytatás is, már fel is írtam magamnak a várólistámra.


2.Charlie N. Holmberg - A papírmágus (A papírmágus trilógia 1.)
   Hazudnék, ha azt mondanám, itt sem a borító döntött helyettem. Most őszintén, ki tudná nem észrevenni ezeket a színeket? Ötletes és egyszerűen jó rá nézni, na.
   Maga a belső világ is abszolút egyedi lett, noha néhol kicsit elvesztettem benne a fonalat, de talán ez annak köszönhető, hogy a sok újdonság közt, amit a lapok tartogattak, néha elkalandoztak a gondolataim. Ami különösen tetszett, hogy nem hálózták be különböző mellékszálak, hanem végig a főszál mellett maradtunk, s ha el is kanyarodtunk, épp csak megesett, máris meg lett magyarázva, miért kapcsolódik szervesen a lényeghez és mentünk is vissza ahhoz. Nem volt felesleges oldalakon átívelő rizsa, csak a lényeg, de az dögivel. Minden mindennel összefügg, akár a védő papírlánc Ceony mellkasán. :)


1.Amy Ewing - The Jewel-trilógia 1.-2.
   Összevontam a két kötetet, mert nagyon nehéz úgy értékelni őket külön, hogy tulajdonképpen egymásra épülnek. Plusz számomra nagyjából ugyanazt a varázst nyújtották, e hónapban ezek voltak a kedvenceim mind közül. Nem elég, hogy gyönyörű a borítójuk, nagy értéket hordoznak belül is.
   Sokszor töprengek én is, mikor a regényeimmel bíbelődöm, hogyan tudnék valami igazán egyedik alkotni. Kezdek attól tartani, lassan nem marad ilyen, mostanában annyi újdonsággal találkozom. Ilyen például ez a trilógia is, noha az első rész első harmada gyengécske volt, a második harmad javított a dolgon és az utolsó harmada ütött igazán. Elképedve, némán hápogva néztem a kegyetlenül kialakított függővégre, amivel el lett vágva. Amúgy sem vagyok jóban ezzel a taktikával, de itt... Itt aztán kiverte a biztosítékot rendesen.
Aztán a folytatásban, ahogy bonyolódunk bele a dolgokba, úgy lesz egyre színesebb az egész, bontakozik ki minden, csavarok egymás hegyén-hátán, szóval minden, ami egy jó YA (= young adult) fantasy-hoz kell. Nem mondom, hogy nincsenek hibái, nem állít elénk előre kiszámítható sablonokat, de valahogy úgy oldja meg az egészet az írónő, hogy magasról teszel erre a részre, jobban érdekelnek a fordulatok.
A szereplők közül Violetben csak a nevét tudtam megszeretni, ámde Garent esetében jelentős szimpatizáló javulást véltem felfedezni. Igazából nagy kedvenceket nem avattam, inkább a kellemes, érdekes olvasmányomra koncentráltam. Megérte, abszolút megérte! 


   Ezek lennének a márciusi olvasmányaim. Most egészen vegyes volt a felhozatal értékelések terén, noha se teljesen porba tiprós, se égig magasztalós élményben nem volt részem. Sok csalódás, sok öröm, ezzel indult az én 2018-as tavaszom.

Hamarosan jövök az áprilisi szerzeményeimmel, valamint egy új regénnyel, amit most kezdtem el csinosítgatni, hogy összeszedetten, regényre hajazóan tárhassam elétek a Falka egyedülálló világát. Izgalmasan hangzik, mi?
Hamarosan jövök! ;-)


© Agata dla WioskaSzablonów | Technologia blogger. | Freepik FlatIcon